Magyar-magyar stratégia - kérdőjelekkel

2004.április 14-i Tolcsvay klubban szervezett rendezvényünk hanganyagának szerkesztett változata 2004. április 15-én, illetve április 20-án 19:05 és 19:30 között a Kossuth rádió Határok nélkül című műsorában hangzott el.

A szerkesztő-riporter, illetve a vitavezető: Gecse Géza.

A magyarországi rendszerváltás óta két olyan téma van a határon túli magyarok ügyében, amiben úgy tűnik, hogy a magyarországi politikai pártok között egyetértés volt, illetve van. Az egyik az autonómia, a másik pedig az állampolgári jog valamilyenfajta kiterjesztése, hiszen a kedvezménytörvény státustörvényként indult. Orbán Viktor és Németh Zsolt külügyi államtitkár is úgy fogalmazott még 2000-ben, hogy a státustörvény az valamiféle fél-állampolgárság, és az utóbbi időszak egyik jelszava a kettős állampolgárság is, a magyar állampolgári jog egyfajta kiterjesztését jelenti.

"Magyar-magyar stratégia - kérdőjelekkel." Ez volt a Határok nélkül április 14-i  Tolcsvay klubbeli vitaestjének témája, ahol Németh Zsolt a határon túli magyarok ügyéért felelős volt politikai államtitkár, a Magyar Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke az egyik, illetve Szabó Vilmos a Határon túli magyarok ügyéért felelős politikai államtitkár volt a másik vendégünk. Elsőként Németh Zsolt mondanivalójából idézünk.

Németh Zsolt:

-Való igaz, hogy az elmúlt évtizedben három  komolyabb stratégiai koncepció fogalmazódott meg. Az egyik volt a státusztörvény, amit a Szocialista Párt kedvezménytörvénynek titulál. A másik koncepció az autonómia és a harmadik a kettős-állampolgárság.

Gecse Géza megelőlegezte, hogy ezekben egyetértés lenne, de szerintem nincs. Látványosan ki is derült ez az autonómia ügyében a közelmúltban, amikor az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács és a Székely Nemzeti Tanács, illetve a Magyar Polgári Szövetség megalakulása Erdélyben ezt a kérdést igen élesen ismét napirendre tűzte. A magyar külügy vezetői ekkor fontosnak tartották kinyilvánítani, hogy nem támogatják az autonómia-törekvések e formáit, mert mind tartalmilag, mind pedig az időzítését tekintve elhibázottnak tartják Ez egy olyan következtetést enged meg, hogy nincs meg az autonómia kérdésében az a stratégiai egyetértés, amire szükség lenne. Én örömmel fogadtam, hogy a Szocialista Párt külügyi tagozata a közelmúltban e kérdésben támogató álláspontra helyezkedett, viszont a magyar külpolitikában nem érzékelem azt a húzóerőt, amelyből az következne, hogy lándzsát törne az autonómia-törekvések támogatása mellett.

Ami a státusztörvényt illeti - bár a  Szocialista Párt valóban megszavazta, de emlékezhetünk, hogy annak elfogadása után, de a kormányváltás előtt - látványosan pártpolitikai céljainak rendelte alá. 23 millió románnal riogatta Magyarország állampolgárait, és sajnos azóta is folyamatosan tapasztalható, hogy a határon  túli magyar ügyeket a Szocialista Párt hajlamos szociális demagógia céljára felhasználni. Azt sugallja a magyar állampolgároknak, hogy a határon túliaknak nyújtott támogatás, az ő irányukba megfogalmazott figyelem, az anyaországi mozgásteret szűkíti, és aki a határon túli magyarokat kívánja támogatni, az végső soron a magyar állampolgároktól veszi el a kenyeret.

Ez legutóbb a kettős-állampolgársággal kapcsolatos vitában vált ismét nyilvánvalóvá, amikor Kovács László azt mondta, hogy a kettős-állampolgárság megadásának következményeként összeomlana a magyar szociális ellátórendszer és ezért tartja felelőtlen, gyermeteg kezdeményezésnek. A státusztörvény sorsa így az lett, hogy a jelenlegi kormánykoalíció durva módon és drasztikus mértékben csonkította meg azt, amit mi a legutolsó Magyar Állandó Értekezleten kifejezésre is juttattunk. Tavaly májusban és júniusban fogadta el végül is a parlament a státustörvény megcsonkítását, aminek az eredeti tervezete Szlovákia, vagy Szlovénia vonatkozásában, tehát abban a két országban, amelyek szintén csatlakoznak az Európai Unióhoz, már meg is szüntette volna a státustörvény joghatályát.

Hogy ez nem sikerült, abban nekünk is jelentős szerepünk volt, viszont még így is erősen csonkult a státusztörvény. Ennél csak egy nagyobb baj van, az, hogy ezt a csonka státustörvényt sem hajtja végre a kormányzat. A 2003-as támogatásokat a kormányzat lenyelte, bár Medgyessy Péter egy "véletlen" találkozón, amikor a magyar parlamentben összefutott Orbán Viktorral, megígérte hogy ki fogják fizetni a 2003-as támogatást, amit aztán Kovács László külügyminiszter úr is megígért a Közgazdasági Egyetemen folytatott vitánkon. Nem látom, hogy a határon túli magyaroknak a 2003-as 20 ezer forintos támogatást, ami hozzávetőleg 5 milliárd forint, ki kívánnák fizetni. Ennyi járna ugyanis a 2003-as évről a határon túli magyar családoknak. Remélem, hogy majd mégis találunk valamilyen megoldást arra, hogy ezt a pénzt a határon túli családok megkapják.

További komoly problémák is mutatkoznak e megcsonkított státustörvény  végrehajtásában. Ilyen az, hogy a kormányzat a legutóbb például a Draskovics-csomagban a státusirodák finanszírozását is jelentősen megnyirbálta. Ha a kormánynak lenne némi pozitív hozzáállása a státustörvény gazdagításához, erősítéséhez, akkor a Fidesz részéről készen állnánk arra, hogy arról beszélgessünk, hogyan lehetne a státustörvényt visszahelyezni a jogaiba, és ne azon kelljen keseregnünk, miért került ki az egységes magyar nemzetre való hivatkozás a státustörvény szövegéből.

Ami pedig a kettős-állampolgárságot - mint harmadik koncepciót - illeti, itt sem érzékelem hogy egyetértés lenne közöttünk. Nagyon sajnálatosnak tartom, hogy egy esztendeje erről a kérdésről az egész Kárpát-medencében érdemben nem tudhatunk meg semmit, ugyanis tavaly júniusban kezdeményezte a vajdasági magyarság egyeteme a Magyar Állandó Értekezlet összehívását, vagyis mindegyik délvidéki párt támogatta e kezdeményezést. Egy év óta viszont a kormányzat nem hajlandó érdemi konzultációt folytatni e kérdésben sem a határon túli szervezetekkel, sem pedig a magyarországi politikai pártokkal. Először tavaly novemberre hirdették meg a Magyar Állandó Értekezlet összehívását, aztán idén februárra, most pedig ott tartunk, hogy jó esetben még az európai parlamenti választások után, de még a nyár "kitörése" előtt, tehát talán június folyamán szó lehet róla, de efelől sem lehetünk biztosak. Mi - bár jogilag, politikailag, morálisan, gazdaságilag és szociálisan sem látjuk megkérdőjelezhetőnek a kettős-állampolgárságra irányuló határon túli igényeket -, de két problémát látunk. Az egyik a következő: hogyan egyeztethető ez össze az autonómiastratégiával? Az ugyanis nyilvánvalónak látszik, hogy az állampolgárság kiterjesztése nem fogja a határon túli magyarság stratégiai megmaradását elősegíteni. Erre az autonómia képes, ami hosszú távon garantálhatja szülőföldön maradásukat. Milyen módon illeszthető a kettős-állampolgárság és az autonómia követelése? A kettős-állampolgárság ügyében tehát ez egy komoly taktikai természetű probléma. A másik viszont már stratégiai kérdés: milyen módon hat ennek megadása az elvándorlás folyamatára? Ezért is lenne jó megalapozott hatástanulmányokat kapni a kormányzattól. Ebben a három stratégiai kérdésben a Fidesz illetve a Szocialista Párt között nem annyira az egyetértés, mint inkább a vélemény- illetve nézetkülönbségek tapinthatók ki. Sajnos, ebből az is következik, hogy az elmúlt két évben elveszett a magyar nemzetpolitika. A státusztörvény "kicsontozásáig" még tudtam követni, hogy a jelenlegi kormányzat képviselői hogyan bontják le a magyar nemzetpolitikát, az elmúlt egy esztendőben viszont tevékenységükben már a nemzetpolitika nyomait sem vagyok képes felfedezni. Jó lenne "megtalálni" a magyar nemzetpolitikát, de sajnos én ilyen stratégiai irányt a kormányzat határon túli magyarokkal kapcsolatos politikájában nem tudok felfedezni.

Gecse Géza:

-Természetes, hogy Németh Zsolttal összehasonlítva Szabó Vilmosnak a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkárának más a véleménye.

Szabó Vilmos:

-Én nem azokat tekintem stratégiai kérdéseknek, amelyekről Németh Zsolt beszélt. Szerintem a stratégiai kérdés az, amiben 1989-1990-ben, vagyis a rendszerváltozás idején konszenzus volt. Abban, hogy a hármas célban: az európai integráció, a jó szomszédi politika és a magyarság sorsáról való gondolkodás - vagyis az anyaországban élő magyarság és az anyaországon kívüli nemzetrészekben, a magyarság újra-összekapcsolását hogyan találjuk meg. A stratégiai kérdés ugyanis ez. Konszenzus ebben volt és én őszintén remélem, hogy ebben nemcsak volt, hanem ma is konszenzus van, mert a lényeg az, hogy ezt hogyan találjuk  meg.

Hogy a magyarság - európai keretek között való - újra-összekapcsolása, vagy újraegyesítése a határok megváltoztatása nélkül lehetséges és reális, az szintén stratégiai kérdés. Ebben is volt és  - én őszintén remélem -, hogy van is egyetértés. Mint ahogy abban is volt egyetértés, hogy a nemzetpolitikának azt kell szolgálnia, hogy a magyarság ott maradjon meg, ahol most él, vagyis a szülőföldjén. Az anyaországi politikának pedig alkotmányból adódó, ha úgy tetszik szent kötelessége, hogy olyan politikát folytasson, hogy a magyarok megmaradását ott segítse elő. Ez a stratégiai kérdés. Ezen belül, hogy az autonómiának, a kettős-állampolgárságnak, bármilyen törvénynek, vagy intézményeknek milyen szerepük lehet, vagy milyen kell, hogy legyen, ezek alkérdések. E kérdésekben persze voltak és még vannak is különbségek. 1990-óta, vagyis az első szabad választásokat követően, mindegyik magyar kormány tovább építette a magyar-magyar együttműködés intézményrendszerét. Ebben is volt, és őszintén remélem, hogy maradt is és van is egyetértés. És ezekről igazán akkor érdemes beszélni, ha nem napi pártpolitikai ügyet akarunk e kérdésekből csinálni. De mivel Németh Zsolt ezt így tette, ezért erre kell majd nekem is hasonlóképpen reagálnom.

Az első, hogy ki hogyan viszonyult az autonómiához, a kettős-állampolgársághoz? Ezek a kérdések végig az előző évtizedben napirenden voltak. Mindegyik kormány gondolkodott rajta, tett hozzá, de talán arra kevésbé ügyeltek az eddigi kormányok - lehet, hogy ez a kormány sem ügyel még kellően erre -, hogy mit gondolnak a határainkon kívül élő magyarok minderről? Mi az, amit velük együtt meg lehet csinálni, meg lehet ítélni? Hogy milyen lehet az autonómia a Délvidéken, jó-e Ágoston András és a VMDK koncepciója, avagy jobb a Kasza Józsefé és a VMSZ-é, illetve a Magyar Nemzeti Tanácsé? Vagy az RMDSZ-en belüli felfogás jobb koncepció-e az autonómiáról, vagy mégiscsak azoké, akik most kívül, vagy kívül is meg belül is vannak? Vagy az a jó felfogás-e, amit a felvidéki magyarság követett és most velük együtt jutunk az Európai Unióba, aminek örülnünk kell, hiszen ez eredménye is annak a nemzetpolitikának, amiben stratégiai egyetértés volt. Május 1-től a Felvidéket, a Délvidék szlovéniai részét és ne feledkezzünk el Bugenlandról sem, európai keretek között tudhatjuk. Ez mindegyik eddigi magyar kormány sikere. Mindegyik eddigi magyar parlamenti párté is, amelyeknek ebben szerepük volt akár kormányon, akár ellenzékben, leszámítva persze azokat, akik ezt ellenezték, de én most a meghatározó erőkről beszélek. Mit kezdhetünk a felvidéki politikával, amelyben a magyarság részt vállal a kormányzásban és ezért cserébe lemond az autonómia aktuális pártprogrambeli követelményként való szerepeltetésről, valamint  a Benes-dekrétumok ugyanilyen módon való kezeléséről immár a második ciklusban? Egyébként ez a politika segítette nagyban hozzá Szlovákiát, hogy most, immár a Meciar-i korszak után az Európai Unió elfogadja. Ezekről kell beszélni. Merthogy mi itthon persze tudunk felsorakoztatni érveket, ellenérveket, és aztán ki-ki ízlése szerint ilyen-olyan pontokba sorolja, hogy éppen kinek volt jó a reagálókészsége, mely számok stimmeltek és melyek nem. De én azt gondolom, hogy ezek a döntő kérdések. Ugyanez a helyzet a kettős-állampolgárság esetében is. Én most idézhetném akár Németh Zsoltot, hogy az elmúlt évek során mikor mondta azt, hogy a kettős állampolgárság nem aktuális, vagy nincs napirenden. Sorolhatnék Orbán Viktor miniszterelnök korából is hasonló nyilatkozatokat. Felidézhetném, hogy akkor, amikor az RMDSZ aláírásgyűjtést kezdett a külhoni állampolgárságért és amikor az akkori kormányzat külügyminisztere, politikai államtitkára, az akkori miniszterelnök mondta, hogy ez nincs napirenden. Hasonlóképpen a délvidékieknek is azt mondták, hogy ne kérjék, mert nincs napirenden.

Nyilvánvalóan azonban ez ismét a napi politikai irányába vezetne. Eddig ugyanis e kérdéseket döntően napi, méghozzá az anyaországbéli napi politika különböző időszakainak a szintjén kezeltük. Hogy ez most éppen a kormányzás, vagy az ellenzéki lét időszakában volt, esetleg kampányidőszakban volt, ilyen szempontból lehet különbséget tenni és vannak is különbségek. Abban, hogy az autonómiát a Magyar Szocialista Párt fontos, meghatározó eszköznek tartja és egyébként az autonómia megvalósítását folyamatban lévő dolognak tekinti, abban nincs vita az MSZP-ben.

Abban, hogy az autonómiát asztalt verve követeljük-e, ebben viszont lehet. Az az Andreas Gross úr, akit a Fidesz illetve az erdélyi politikusok egy része mostanság szívesen idéz és szerepeltet konferenciákon, nagyon világosan elmondja: az autonómiát csak a többségi nemzettel megállapodva, vele egyetértésben lehet megvalósítani. És ebben van a dolog nyitja. Azt gondolom, ehhez képest kell eldönteni hogy melyik a legjobb megközelítés. Az, hogy a kettős-állampolgárság a megmaradást szolgálja-e, nemcsak fontos, hanem döntő kérdés, ebben még egyetértünk. De hogy az autonómia és a kettős-állampolgárság együttes szerepeltetése a megfelelő-e? Van aki ezt mondja. Van erdélyi politikus, aki ezt mondja. Szilágyi Zsolt például úgy gondolja, hogy a kettőt lehet együtt követelni, sőt meg is lehet valósítani. Mi azt gondoljuk hogy nem.

Hozzá kell még tennem, hogy sem a Külügyminisztériumban, sem más szinten, semmiféle előzetes, ezzel foglalkozó tanulmányt, hatástanulmányt, összegzést, koncepciót nem találtunk.

El kell döntenünk egyébként együttesen, ha azt mondjuk, hogy ezt komoly kérdésként kezeljük, hogy mit végezzen el a magyar politikai elit, és mit tegyenek a határon túli magyar meghatározó politikai erők.

Az RMDSZ például közvélemény-kutatást végzett. Nyilvánvaló hogy az öt délvidéki magyar párt fellépése összefüggött európai uniós csatlakozásunkkal, a vízumkényszer bevezetésével, és az ebből adódó félelmekkel. Ez derült ki a tárgyalásokon. És azt a talán egy-két hétnyi meglepetést leszámítva - amikor a kormány illetékesei nem a probléma valódi súlyának megfelelően reagáltak -, amit nem titkoltunk, én magam sem, ha megkérdeztek, de szerintem más sem, azt követően a kormány világosan kifejezte a szándékát, hogy erről tárgyalni kell. De miután ezek a tárgyalások folynak, mint ahogy a köztársasági elnök úr is egy nemzetközi jogászokból álló bizottsággal megíratott egy tanulmányt, amelynek a végeredménye: "is-is". Benne van az is hogy lehet és benne van az is hogy nehéz. Benne van az is hogy meg kell nézni a szomszédos országokat. Sok minden benne van, de így helyes, ilyen színes az élet. A Magyar Demokrata Fórum négypárti tárgyalásokat kezdeményezett és szakértői szinten ezek a tárgyalások most is folynak. Nemrég volt ennek egy újabb fordulója, igaz a Fidesz nem volt jelen.

Németh Zsolt:

- És az MSZP-t ki képviselte?

Szabó Vilmos:

-Szakértő.

Németh Zsolt:

-Singer Viktor.

Szabó Vilmos:

-Úgy volt meghirdetve: szakértői szinten, képviselő úr. 

Németh Zsolt:

- És ő szakértője ennek a kérdésnek?

Szabó Vilmos:

-A pártja küldte őt oda szakértőnek. Bocsánatot kérek, a megjelenés és a nem megjelenés között van egy alapvető különbség. Volt, aki nem volt jelen, de ha jelen lett volna bárki, akkor tudnánk, hogy ki volt jelen.

Németh Zsolt:

- Sokféleképpen lehet nem megjelenni.

Szabó Vilmos:

-Igen, úgy is lehet nem megjelenni, hogy az ember nem megy el. Az tiszta sor és jelzi a kérdéshez való viszonyulást. Nem tetszettek ott lenni! Ez a tény. Nos, tehát ezen a szinten is folyik a munka. A tárgyalások tehát nem zárultak le.  Németh Zsoltnak tehát nincs igaza abban, hogy ezzel nem foglalkoztunk.

Tisztázzunk még valamit: a Magyar Állandó Értekezlet a magyar-magyar kapcsolatokban a csúcsértekezlet. Az ott résztvevő szervezetek első embereinek a döntéshozó fóruma! Így lett kitalálva. Nem véletlenül alakult ki éppen a Fidesz-kormányzás idején az a rendszer, hogy legyenek olyan bizottságok, amelyek az európai uniós integrációs ügyektől kezdve szociális, egészségügyi és számos más egyéb fontos kérdéssel, mint például önkormányzati, oktatási állampolgársági ügyekkel is szakértői szinten foglalkoznak. E bizottságok feladata előkészíteni a MÁÉRT-et.

A múlt év végén történt meg először, hogy ezek a szakértői bizottságok ülést tartottak - mindenki részvételével. Egyébként a Fidesz részvételével is. Ilyen értelemben az állampolgársági és önkormányzati bizottság valamikor decemberben ülésezett. Ezeknek a következő állandó értekezletet kell előkészíteniük. Kérem szépen, akkor kell összehívni állandó értekezletet, amikor van miről beszélni! Azért összejönni, hogy családi fotó készüljön, erre sokaknak nincs sem idejük, sem energiájuk, és elég zsúfolt a programja nemcsak a magyarországi, hanem a határon túli magyar politikusoknak is. Ebben az értelemben tehát nem az a fő kérdés, hogy most volt-e novemberben, januárban, vagy februárban MÁÉRT. Lesz MÁÉRT és akkor, amikor megfelelő módon, együttesen elő tudjuk készíteni - jeleztem már a képviselő úrnak, hogy április végén egy előkészítő, szakértői értekezletet fogunk összehívni, amely többek között ezzel is fog foglalkozni.

Németh Zsolt sokat beszélt a kedvezménytörvényről. Az lehetséges, hogy a Fidesz kormányzása idején néhányan, így például Németh Zsolt vagy az akkori miniszterelnök, többet gondolt, amikor a törvény gondolata megszületett, vagyis valóban státustörvényre gondoltak. Lehetséges, hogy úgy vélték, hogy valóban lehet valamilyen, ahogy talán Gecse Géza is fogalmazott - a kettős-állampolgárságéhoz közeli jogintézményt létrehozni. Orbán Viktor megfogalmazásai közül lehetne idézni olyanokat, hogy valamilyen a kettős-állampolgársághoz közelítő státuszt biztosító jogállásra lenne szükség. Sőt, még olyan megfogalmazása is volt az akkori miniszterelnöknek, hogy ezt a szomszédos államok megkérdezése nélkül is bevezethetjük, vagy megadhatjuk ezt a státuszt. Nos, itt kezdődtek a problémák. Amikor az egyeztetések elkezdődtek a parlamenti pártok között, így az akkor ellenzékben lévő szocialista párttal, mi nagyon világosan kifejtettük, hogy mi ezt státustörvényként nem tudjuk elfogadni. A törvénynek, amelyet a Magyar Szocialista Párt - és az SZDSZ-en kívül dicséretesen minden párt - megszavazott, a becsületes leánykori neve: a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény. Arról lehet beszélni, hogy mit szeretett volna a Fidesz, Orbán Viktor, Németh Zsolt vagy bárki más, és mi járt a fejében, amikor erre gondolt. De a törvényről csak úgy lehet beszélni, legalábbis arról a törvényről, amit a magyar parlament elfogadott. Ez tehát nem volt státusztörvény.

Nem volt tehát mit se "megcsonkolni", se "kicsontozni" amit Zsolt el szokott mondani, ezeket most nem ismétlem el. Nem volt mit, hiszen ez nem az volt.

Ezért használtuk mi tudatosan a kedvezménytörvényt, nem tévesztettünk meg senkit, hogy ez státuszt ad. Kedvezményeket viszont ad. Adott az első változata és ez a módosított törvény is ad.

Miért kellett módosítani?

Azért, mert így hagyta ránk az előző kormány. Úgy szoktam fogalmazni, hogy "felállványozva" örököltük meg a kedvezménytörvényt, részben végrehajthatóan, részben végrehajthatatlanul. Egy, a két miniszterelnök által aláírt nyilatkozatban, amelyben benne foglaltatott, hogy hat hónapon belül a magyar kormány a törvény felülvizsgálatára visszatér, és megállapodást köt a két fél a munkavállalás ügyeiben. Ez a megállapodás, amikor mi kormányra kerültünk, még nem született meg. Az ún.oktatási-nevelési támogatás pedig még alig volt meghirdetettnek tekinthető, hiszen  a törvény 2002. január 1-én lépett életbe és az Orbán-kormány ugyan 1,2 milliárd forintot elkülönített az oktatási-nevelési támogatásra, viszont az Illyés Közalapítvány számláján az erre a célra megpántlikázott összeget még a kormányváltás előtt feloldotta, és az Illyés Közalapítvány kuratóriumát felhatalmazta, hogy az 1,2 milliárd forintot más célokra megpályázhatóvá tegye, ami meg is történt. Ennek csaknem 80-90 százalékát meg is pályázták, és más célokra, tehát határon túli magyar célokra, de nem erre! Úgy örököltük meg tehát a törvény végrehajtását, hogy nem volt rá pénz. Tehát pénzt kellett tenni bele a tartalékból, amit persze meg is tettünk, de nem volt eldöntve, hogy a pályázatot naptári vagy oktatási évre hirdetik-e meg. A törvény 2002. január 1-én lépett életbe, és nem tudom, miről beszél Németh Zsolt és mindazok, akik most azt mondják, hogy most itt valami hibádzik. Az első 2002-2003-as tanévre meghirdetett, még részben az Orbán-kormány által meghirdetett pályázat az Illyés Közalapítványon keresztül jutatta volna el az oktatási-nevelési támogatást, amelyet azért tudtunk késve kifizetni, merthogy az Illyés Közalapítvány kuratóriuma és a működése körüli nehézségekért a bírósági eljárások miatt arra az alapítványnak nem volt lehetősége, hogy ezt megtegye. Ezért a következő pályázat, amely a módosított törvény értelmében immár nemcsak két, hanem már minden gyermek után jár, és amely nemcsak a magyarigazolvánnyal rendelkezőnek, hanem minden magyarnak jár.

Miért állítja Németh Zsolt azt, hogy a támogatás csökkent? Hisz épp ellenkezőleg, nemhogy csökkent, hanem növekedett! És a most 2003-2004-re kiírt pályázat és a miniszterelnök urak közötti találkozón, ha van elmaradás, - van egyébként elmaradás -, akár szlovák irányba egy-kétszáz olyan pályázó, aki úgy pályázott, hogy ott nem volt végrehajtható a törvény. Orbán Viktor azt kérdezte, ha az összeg, amelyet ki kell fizetni ez akár a 3,5 milliárd forint lesz, amire azt mondta Medgyessy Péter miniszterelnök úr, hogy igen, akkor is ki fogjuk fizetni. Erre most 1,7 milliárd forintot különítettünk el, ami egy felülről nyitott költségvetési keret, vagyis ha az igények ennél nagyobbak lesznek, a pályázatokra ki fogjuk fizetni a megfelelő pénzt.

Gecse Géza:

-Az állampolgárság kiterjesztését a magyar parlament minden további nélkül egyoldalúan eldöntheti. A státusz- vagy a kedvezménytörvény viszont olyan természetű szabályozás, amibe a szomszédos országok is beleszólhatnak. Vagyis lehetséges, hogy a magyar állampolgárság kiterjesztése kisebb zökkenőkkel járt volna és járna talán ma is, mint a státusztörvény, miközben elképzelhető, hogy olyan támadási felülettel szolgálna mindazoknak a határon túliaknak, akik továbbra is azokban a szomszédos országokban szeretnének élni, ahol születtek, ha nem kívánnának Magyarországra települni.

Szabó Vilmos:

-A kedvezménytörvény hatálya alá esők ezért nem számíthattak volna magyar állampolgárságra még az első törvényváltozatban sem. Vagyis csak az kaphatott volna támogatást, aki a határon túl, a szülőföldjén marad. Ez ma sincs másként.

Gecse Géza:

-Ez logikus. Viszont jól emlékszem rá, hogy mind Németh Zsolt, mind Orbán Viktor, amikor erről beszélni kezdett 2000 májusában, akkor még a státusztörvény kapcsán fél-állampolgárságról beszélt.

Németh Zsolt:

-A magyar nemzetpolitikában a verbális kontinuitás valóban fennáll. Volt egy nemzeti elkötelezettségű kormányzat és volt egy ilyen szempontból kevésbé elkötelezett.

A határon túli magyarok mondják meg, mondja az államtitkár úr. Én ezt nagyon jelentős elmozdulásnak látom ahhoz képest, hogy az alapszerződést úgy sikerült megkötni 1995-ben és 1996-ban, hogy átnyúltak a határon túli magyarok feje fölött.

Egyébként nemcsak az alapszerződés idején nem tűnt úgy, hogy nem számít annyira a határon túli magyarok véleménye. Nekem úgy tűnt, hogy a Draskovics-csomagnak a közelmúltban meghatározott elosztásánál és nagyságrendjénél is "tettek" a határon túli magyarok véleményére. Két milliárd forintot vontak el így a határon túli magyaroktól, a 9 milliárdos nagyságrendhez képest.

Közel 400 milliót vontak el csak az erdélyi magyar egyetemtől, azaz az 1,9 milliárdhoz képest, amit még az Orbán-kormány 2000-ben erre a célra elkülönített, ami egy óriási érvágást jelent. Nem csoda, hogy veszélyben van az erdélyi egyetem működése, illetve a beruházások finanszírozása. Megszűntetnek egy olyan alapítványt, a Mocsáry Alapítványról van szó, ami a határon túli fogyatékosok támogatásával foglalkozik, és a felvidéki egyetem keretéből: a 700 millióból 100 milliót vonnak el. Ez a 15 százalékos nagyságrend nem jelentéktelen egy induló intézmény esetében. Minderre a felvidékiek megkérdezése nélkül került sor. Bugár Béla azt mondta, hogy még azt sem mondhatták, hogy melyik ujjukba harapjanak bele.

Akkor amikor a HMDK-t a horvátországi magyarok legitim szervezetét vagy a KMKSZ-t, a legerősebb kárpátaljai szervezetet a magyarországi kormányzat olyan helyzetbe hozza, hogy kiszorulnak az Illyés Közlapítvány alkuratóriumából, elvonják tőlük a státus-irodákat, az oktatási-nevelési támogatás osztásának a jogát, ezzel mindenképpen új időszámítás kezdődött el a magyar nemzetpolitikában.

A kettős-állampolgárság ügye úgy került a napirendre, hogy  a szerb miniszterelnök a magyar miniszterelnökkel való találkozóját követően kifejtette: támogatja a vajdasági magyarok kettős-állampolgárságát. Kasza József és a vajdasági magyarok politikai egyeteme erre azt mondta, hogy jó, akkor ők a magyar kormánytól ezt kérik. Mivel egy szomszédos állam miniszterelnöke biztosította az ott élő magyarságot arról, hogy részéről zöld a lámpa, vagyis szabad az út, új helyzet keletkezett, míg korábban valóban nem volt napirendre tűzhető a kérdés.

Ha az autonómiát valóban támogatja a Magyar Szocialista Párt, akkor mit tesz érte?

Abban az atrocitás-sorozatban, ami az erdélyi magyar autonómia ügye miatt azokat érte, akik ezt kezdeményezték: szórólapjaikat elvették, rendőrségre kísérték be őket, a magyar kormányzat miért nem tudta akár csak egy nyilatkozat erejéig is kinyitni a száját? Nem gondolja-e úgy az államtitkár úr, hogy Románia Európai Unióhoz való csatlakozása kapcsán - ha nem is az "asztalt kell verni" -, de addig kell ütni a vasat, amíg meleg, hogy egy egyedülálló történelmi lehetőség áll előttünk, és most kellene ezt a pillanatot megragadni?

Az igazság valójában az, hogy a kormányzat fél összehívni a Magyar Állandó Értekezletet, részben az anyagi megszorítások, részben a kettős-állampolgárság, részben az autonómia ügyében elfoglalt álláspontja miatt, tehát nem az itteni és a határon túli magyar politikusok időbeosztása volt az akadálya annak, hogy a Magyar Állandó Értekezlet az elmúlt egy évben nem hívták össze.

Ami pedig a státusztörvényt illeti, az Orbán-Nastase megállapodás nem tartalmazta a hat hónapon belüli módosítás záradékát, Ön is felülvizsgálatot mondott, és ez a megfelelő szó. Én tárgyaltam az Orbán-Nastase megállapodást. A "review" pedig a szövegben angolul szerepel, ami nem jelenti a törvény módosítását. A "review" hat hónapon belüli tárgyalást jelentett és semmilyen kötelezettségvállalással nem járt volna. Az Orbán-Nastase megállapodáshoz hozzá sem kellett volna nyúlni.

Az 1,2 milliárd forint a 2002-es költségvetésben negyedévre volt elkülönítve: az első negyedévre volt tehát 1,2 milliárd forint és ennek a maradványértékével történt az, amiről Ön beszélt. Az oktatási nevelési támogatásokról Önök szokták mondani hogy egy "felülről nyitott költségvetési tételként" kell kezelni.

Ami pedig igazán meglepett, Önök most eldöntötték, hogy mégsem fogja a kormányzat betartani Medgyessy Péter Orbán Viktornak tett ígéretét, tehát nem fogják kifizetni a 2003-as pénzeket, mert azt a trükköt alkalmazza Ön most, államtitkár úr, hogy most kerül meghirdetésre a 2003-as pénz 2004-ben, mert tanévben fogják számítani.

2002-ben naptári évre volt meghirdetve az oktatási-nevelési támogatás, 2004-ben szintén. Ki kellett valami mást találni, hogy miért ne kelljen úgy 4-6 milliárdot kifizetni a határon túli magyaroknak, ennek pedig nem örülök.

Szabó Vilmos:

-Ami a nemzeti elkötelezettséget illeti, a rendszerváltozás óta megválasztott magyar kormányok, mind nemzeti elkötelezettségűek voltak. Azt kerestem ellenzéki politikusként is és azt keresem ma kormányzó politikusként is, hogy a magyar ügy, a nemzeti ügy össznemzeti ügy legyen, amelyben a lehetséges legtöbbet együtt érjük el. 2002. július 17-én tartottuk a kormány megalakulása után az első Magyar Állandó Értekezletet - csak hogy jelezzem, mennyire félünk ettől a dologtól -, azért, hogy a határon túli magyarság képviselőit, illetve a MÁÉRT-ben tagsággal rendelkező szervezeteket megkérdezzük, hogy mi a véleményük arról hogy hogyan menjünk tovább. A zárónyilatkozatban mindenki, a Fidesz Magyar Polgári Párt is, amelyet éppen Németh Zsolt képviselt, aláírta, hogy a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvényt módosítani kell. Azt mondja az elnök úr, hogy nem kellett volna hozzányúlni. Ugye az átadás-átvételkor nem kaptuk meg, de mégiscsak előkerült egy módosítási tervezet, amelyet még az utolsó hetekben a Külügyminisztériumban, illetve az államtitkár úr által is irányítottan a Határon Túli Magyarok Hivatalában készítettek el. Ez egy módosításról szóló tervezet volt, mert nem csak azért kellett - amiben változatlanul nem értünk egyet -, hogy az Orbán-Nastase megállapodásból ez következett.

Lehet szómagyarázatokat adni a "review"-ra, a revideálni-ra, hogy a "megvizsgálni" pontosan mit jelent. Viszont az tagadhatatlan, hogy azt napirendre kellett tűzni, mert a magyar kormányfő aláírta. A Velencei Bizottság ajánlásaiból illetve európai uniós tagságunkból következően a törvény korábbi formájában nem maradhatott volna fenn most 2004.május 1-e után. Ehhez tehát mindenképpen hozzá kellett nyúlni.

Alapszerződésekről, és hogy ebben a határon túli magyar pártok vagy szervezetek egy része nem mindenben értett egyet. Hát persze, az Orbán-kormány alatt sem értettek mindennel egyet a határon túli magyar pártok és szervezetek. Az előbb szóltam a kontinuitásról. Abból sem csináltunk titkot, hogy van jó néhány dolog, amelyet másképpen kívánunk csinálni. Igenis a Fidesz-kormányzás idején bizonyos szervezeteket szerettek, másokat pedig nem. Ha Kárpátalját említette az elnök úr: a KMKSZ mellett az UMDSZ-t nem mi hoztuk létre, sőt a KMKSZ tagja az UMDSZ-nek most is, még ha talán fel is függesztette a tagságát. És úgy nézett ki, hogy a támogatás az egyiknél száz volt - a másiknál nulla. Azt mi nagyon világosan jeleztük, hogy ezt az aránytalanságot meg fogjuk szüntetni. Ezt meg is tettük.

Az alapszerződés-sorozat, amelyet Antall József indított el Ukrajnával, amelyet egyébként az akkori ellenzékben lévő Magyar Szocialista Párt akkor még csekély képviselőinek a támogatásával tudott csak átvinni Antall József az akkori magyar parlamenten, fontos volt azért is, hogy a szomszédságunkban egy erős, független Ukrajna legyen, ami magyar nemzeti érdek is. Nagyon fontos szerepük volt az alapszerződéseknek Szlovákiával és Romániával is. A kisebbségi vegyes bizottsági rendszer is igen fontos eszköze annak, hogy mi történik az odaát élő magyarsággal. És fontos része az intézményrendszernek is. Ezek az alapszerződések elősegítették azt, hogy Európa számára ebben a régióban Magyarország stabilizáló tényezőként tudott megjelenni.

Hogy új időszámítás kezdődött volna? Nem kezdődött semmiféle új időszámítás. Elképzelhető, hogy az, amit a Fidesz elképzelt, ahhoz képest új időszámítás van, de azt nem ismerem, hogy ez mi lett volna. Kijárásos rendszer - tudnék erről beszélni, de erről a határon túliakat kellene meghívni és ők tudnák elmondani, hogy mi az igazság. Ma a Medgyessy-kormányzás idején a Gazdasági  Minisztérium, a Földművelési Minisztérium, az Oktatási Minisztérium, a Kulturális Minisztérium, az Informatikai Minisztérium, kétoldalú együttműködési megállapodásokat és szerződéseket köt a szomszédos régiókban élő magyar kisebbségi szervezetekkel. Ezek az együttműködések szakmai dolgokról, iskolákról, számítógépekről, emlékművek felújításáról, szobrokról szólnak, és nem napi politikáról. Nyilván nem előzmény nélkül. Azért mondtam, hogy megvan ebben is a folyamatosság. Abban, hogy most sikerül a Szabadság-szobrot felavatni, benne van az ő munkájuk is.

Még a pénzekről. Elnök úr a megnyilvánulásában folyamatosan mindig nagyobbat mond: a 2 milliárd az 1,3 milliárd, a közel 400 millió az 367 millió és így tovább.

A Sapientia Egyetem semmiféle veszélyben nincsen. A beruházások is meg fognak valósulni.

A felvidéki révkomáromi egyetem? Jelenleg még költségvetése sincs. Most kerül sor azokra a tárgyalásokra, amelyek eredményeként a két kormány közötti megállapodásban rögzíteni fogják a támogatás mértékét. Mindazt ami szükségeltetik a létrehozásához, biztosítani fogjuk. Az autonómiáról - örülök hogy abban meg tudunk állapodni, az elnök úrral, hogy azt mi is fontosnak tartjuk. Ennek a megvalósításáról szól a történet! Mi azt gondoljuk, hogy az, amit a Magyar Koalíció Pártja tett a Felvidéken, vagy az, amit az RMDSZ tesz Romániában, az az autonómia folyamatos megvalósítása, amely partnereikkel együttműködve egyre jobban kiszélesíti az önkormányzatiságot, az autonómiát.

A fellépésekről - én azt gondolom, hogy ahol szükséges volt, ott a Magyar Külügyminisztérium és a magyar kormány fellépett.

És végezetül még egy dologra kell reagálnom, ez az oktatási-nevelési támogatás. Hát persze, utólag könnyű azt mondani, hogy egy negyedévre szólt. De fogadjuk el, hogy így gondolta a kormány, ha tovább kormányozhatott volna, hogy minden negyedévben 1,2 milliárdot fordít rá.

Amit a miniszterelnök úr ígért, meg fogjuk valósítani. Megismétlem, tessék elolvasni a szöveget: nem azt ígérte, amit most Ön mondott. Azt, amit megígért, azt meg fogjuk adni, ez a határon túliak számára is teljesen egyértelmű.

Gecse Géza:

-Mégiscsak szeretném az eredeti kérdésemre az elnök úrtól a választ megkapni, hogy végül is a Fidesz Magyar Polgári Szövetségen belül a kettős-állampolgársággal, illetve az állampolgári jog kiterjesztésével kapcsolatosan van-e kijegecesedett álláspont?

 Az államtitkár úrtól pedig arra szeretnék választ kapni, hogy a délvidéki pártok küldöttségével a tavalyi ősz folyamán folyamatosan tárgyaltak, amiből én annyit tudtam leszűrni, amikor a délvidéki szakértői csoport tagjaival készítettek kollegáink is interjúkat, hogy a magyar kormány hajlandó az állampolgári jog kiterjesztésére, nem kollektív szinten, hanem egyéni kérésére. Aligha valószínű a kettős állampolgárság kollektív megadása, viszont hajlandóak a magyar állampolgársághoz jutás feltételeit enyhíteni. Mit jelentenek ezek a könnyítések, és valóban elképzelhetőnek tartják-e az egyéni jogon, tehát kérvényezésre történő úgymond gyorsított állampolgársághoz jutását azoknak, akik kérik ezt a Délvidékről?

Németh Zsolt:

-Olyan konkrétumokban mérhető egy párt nemzeti elkötelezettsége hogy mennyi forrást szán erre a kérdésre. A Fidesz szánt 12,6 milliárd forintot, utána Önök a 2003-as esztendőben már csak 9,6 milliárd forintot szántak ugyanerre a területre. Most ugye vitatkozunk azon, hogy két milliárddal, vagy 1,3 milliárddal? Államtitkár úr, az Apáczai Közalapítványból elvont 650 millió forintot ön ugye nem számolja bele ebbe a két milliárdba? Mert a Draskovics-csomag keretében valóban névlegesen 1,3 milliárdot vontak el, de ehhez még hozzájött 650 millió, amit a szakképzési alaptól vontak el, amely nem fizette be az Apáczai Alapítványba a pénzt, ezért az Apáczai Alapítvány tavalyi egy milliárdja az idei esztendőre 350 millió forintra csökkent. Tehát adjuk össze a két számot és így jön ki a két milliárd forintos csökkenés. És ha hozzáadja a háromhoz ezt a kettőt, akkor Önök öt milliárd forinttal csökkentették a határon túliak támogatását és most Ön megmagyarázta, hogy miért nem fogják a további öt milliárdot kifizetni, amit egyébként a miniszterelnök megígért.

Kárpátalján meglehetősen nehéz paritásként viszonyulni az UMDSZ illetve a KMKSZ szervezeteihez. A KMKSZ-nek ugyanis 42 ezer tagja van, az UMDSZ-nek pedig 420.

Az alapszerződésekkel nem az a probléma, hogy alapszerződések köttettek, hanem hogy milyen hatásuk volt. A szlovák és román alapszerződés hatása a kétoldalú viszonylatban nem a feszültségek csökkenését, hanem azok feltorlódását, illetve halmozódását hozták, és ezért voltak alapvetően elhibázottak.

Mi vetettük fel a Szabadság-szoborcsoport ügyét és ennek a kiállásnak és elkötelezettségnek az eredményeképpen került szabadlábra a Szabadság-szoborcsoport.

Az autonómiát folyamatosan valósítjuk meg, autonómia az erdő is, autonómia az iskola is…Vagy egyértelműen és világosan fellépünk az autonómiáért, ami politikai intézmény, vagy pedig maszatolunk azzal hogy minden autonómia.

Szabó Vilmos:

-Tudja, elnök úr, nem tudnak igazán semminek örülni, ami részben, elemeiben megvalósul. Igazából nem tudnak semminek örülni, amit nem Önök csináltak. Illetve azt mondják rá, hogy az vagy nem a nemzeti elkötelezettség jegyében született, vagy mutyizás illetve előszobázás volt. Ha nem Önök kötnek egy szerződést, az nem volt jó, ami egy nagy rákfenéje ennek a határok megváltoztatása nélküli nemzet újra-összekapcsolódásnak. Ez bizony a kormányzásuk idején is nagyban zavarta ezt a folyamatot és most is zavarja. Önök nem tudnak annak örülni, hogy így kerül vissza az aradi Szabadság-szobor, mert nem Önök csinálták meg. Én látja tudok annak örülni, amit Önök csináltak, és azt mi folytatni tudtuk. Nem tetszenek annak örülni, hogy a nagyváradi püspöki palotának csak egy része került vissza, hogy visszakerül a földbirtok illetve közbirtokosság. Miért nem tetszenek ennek örülni? Ezek sikerek kérem szépen!

Németh Zsolt:

-De örülök neki államtitkár úr.

Szabó Vilmos:

-Igen, csak azt tetszik mondani, hogy igen, de hát ez semmi és bizony az az alapszerződés, amelyet Önök is megszavaztak, az rendben van! De amelyet már olyan kormány kötött, amilyet Önök úgymond nem tartanak eléggé nemzeti elkötelezettségűnek, annak már nem tetszik örülni, az már "lepaktálás".

És végezetül a szerkesztő úr kérdésére válaszolok. A délvidéki magyarság képviselőivel való tárgyalások jelenleg is folynak. Nyilvánvalóan fontos volt egyrészt a díjnélküli vízum-megállapodás, az, hogy ez részben megnyugtatta a kedélyeket. Valami olyan irányban kell megtalálnunk egy közös pontot, amit ön is említett, hogy megkönnyíteni a magyar állampolgársághoz jutás folyamatát. De ezek a tárgyalások azért folyamatosak, mert részben anyaországi oldalon is alaposan végig kell gondolni a következményeket, a hatásokat, és más irányokban is. Sőt, a délvidéki magyarságnak is végig kell gondolnia!

És én azt gondolom, hogy minél kevesebbet fogunk erről beszélni, annál hasznosabbak lesznek e tárgyalások, mert nem ütik át a napi politika ingerküszöbét. Szeretném ehhez partnernek megnyerni a Fidesz Magyar Polgári Pártot is és személy szerint a külügyi bizottság elnökét is.

Ezért nem tudom kielégíteni a kíváncsiságát. Hogy hol tart éppen most ez a tárgyalási folyamat, ha akarnám, se tudnám megmondani,  különösen azt nem, hogy mi lesz a vége.

Gecse Géza:

Egy kis ízelítő a közönség kérdéseiből:

-Giczi Gyula vagyok. Németh Zsolt urat szeretném megkérdezni, de egyenes választ kérek, mert volt egy kérdés amit megkerült. Azt kérdezték rögtön az elején Öntől, hogy aláírta-e a gyűjtőívet a kettős-állampolgárságra. Szeretném, ha most elmondaná: hogy igen, vagy nem?

-Mészáros András vagyok. Lehetségesnek tartják-e ha tényleg megvalósul az egyesült Európa és sikeres lesz és fennmarad, hogy minden község és minden megye és minden vidék önmagát kormányozza? Ez ugyanis nagyban segíthetné a mi gondjainkat is hogy tényleg ez megvalósul-e?

A másik pedig hogy az új finn 2003-as nyelvtörvényben úgy szerepel, hogy abban a községben ahol 8 százalék a svéd lakosok száma, ott már kötelező használni a svéd nyelvet is a hatóságoknak. Ahol pedig lecsökken, ott még 6 százalékig még mindig használhatják. Lehetségesnek tartják-e ezt a szomszédos országokban is?

Szabó Vilmos:

-Van arra remény és van arra esély, hogy régiók, és ezek között megyék és kisebb térségek is szerepelhetnek - de lehetnek ezek települések is - minél nagyobb önállóságot kapjanak. Az Európai Unió a regionalizmusra épül. Az európai uniós támogatás pályázati rendszere éppen erre épül. Az, hogy minél közelebb intéződjenek az ügyek, amelyek régiókhoz, kisebb településekhez kötődnek, tehát - ebben az értelemben igenis - ezt én nagyon pozitívnak látom és azt gondolom hogy ez fontos.

Németh Zsolt:

-Aláírtam-e a kettős-állampolgárságra irányuló népszavazási kezdeményezést?

Nem.Én nem értek egyet azzal, hogy népszavazásnak kellene egy ilyen kérdésben döntenie. Azt gondolom, hogy csapda is lehet benne, ha túl kevesen vesznek például részt egy ilyen népszavazási kezdeményezésen. De elmondtam már, hogy nincs elvi kifogásom a kettős-állampolgársággal kapcsolatban. De ha Önnek kell egy fideszes politikus, akkor Schmitt Pál aláírta.

Nyelvhasználat kérdésében fontos kérdés, hogy 8 százalék vagy 6 százalék. Jelenleg 20 százalék a határon túli magyarokra érvényes nyelvhasználati küszöb. A szlovák miniszterelnök-helyettes Csáky Pál például szeretett volna felvidéki küszöbként 10 százalékot meghatározni. Nem ért el eredményt. A koalíciós partnerei ragaszkodtak a 20 százalékhoz.

És végezetül: egyetértek az államtitkár úrral abban, hogy az Európai Unió regionális politikája rendkívül fontos lehetőséget hordoz.