Polisz, 2005.május (84.megjelenés) 95.oldalán:

Harrach Gábor Patrick

Nemzetről és államról – 15 év távlatában

Látlelet a Kárpát-medencéből

Véglegesnek tekinthetők-e térségünkben a jelenlegi határok? Megvalósulhat-e a kisebbségben élő tömbmagyarság területi autonómiája? Befolyásolja-e a globalizáció a magyar–magyar integrációt a Kárpát-medencében? Sokszor felvetett és többféleképpen megválaszolt, hol avíttnak tűnő, hol pedig ma is kínzóan aktuális kérdések váltogatják egymást Gecse Géza Állam és nemzet a rendszerváltás után című könyvében, melyeknek közös vonása, hogy végigkísérték az elmúlt másfél évtized nemzetpolitikai vitáit.

            A Kairosz Kiadó gondozásában napvilágot látott kötet a Magyar Rádióban 1991 és 2002 között elhangzott riportok, illetve a zuglói Tolcsvay Klubban tartott vitaestek szerkesztett gyűjteménye; közéleti látlelet, mely jóval többet mutat meg a pártok és közszereplők nemzetfelfogásáról, mint amit a tárgyalt témák elsőre sejtetnek, és nemzetstratégiai receptgyűjtemény, amely – mint a kötet címe is mutatja – a magyar állam és nemzet különbözőségéből fakadó sorskérdésekre keres válaszokat. A történész végzettségű rádiószerkesztő visszavonult és aktív politikusokat éppúgy mikrofonja elé invitált, mint saját, eredeti szakmájának prominenseit vagy a magyar kultúra értékeit gyarapító művészeket. A többek között Habsburg Ottó, Diószegi István, Pozsgay Imre, Orbán Viktor, Kovács László, Csoóri Sándor alkotta névsor önmagában is garantálja a vélemények sokszínűségét, a gyökeresen eltérő nézetek ütköztetését, azt az intellektuális feszültséget, ami tökéletesen rávilágít a Kárpát-medencei politikai valóság bonyolult jellegére.

            Bár az Állam és nemzet… fő tematikai csapásirányát a trianoni problémakomplexum adja, egyéb – főleg újkori – történelemértelmezési témakörök is teret, sőt fejezetet kapnak a kiadványban. Így például az 1848-49-cel, Trianonnal, a határrevíziós törekvésekkel, a párizsi békével és az 1956-tal kapcsolatos történészi álláspontok is napvilágot látnak az interjúk révén – de még olyan, történészkörökben unikumnak számító témákkal is szembesülhet az olvasó, mint például a magyar hazaárulások története és értelmezése az utóbbi két évszázadban.

Ugyanakkor Gecse kötete magát a szűken vett nemzetpolitikát, vagyis a határon túli magyar kérdéskört is meglehetősen árnyaltan mutatja be, s nem csupán az előbb említett történeti dimenzió markáns jelenléte miatt. Ráadásul számos nemzetpolitika kérdés, amely a kötet megjelenésekor már meghaladottnak, kibeszéltnek tűnt, az elmúlt hónapokban – bár ez már nem Gecse Géza érdeme – ismét aktuálissá vált. A kettős állampolgárság ügye például nemrég sokadszorra is a közélet fókuszába került, aminek tudatában tanulságos újraolvasni Csoóri Sándor vagy Németh Zsolt véleményét a kilencvenes évekből. Bátran ajánlhatjuk e kiadványt mindenkinek, aki (akár a téma felületes ismerőjeként) összetettebb képet kíván nyerni az elmúlt másfél évtized legfőbb nemzetpolitikai történéseiről, dilemmáiról, legyen szó alapszerződésekről, státustörvényről vagy az előbb említett kettős állampolgárságról. Az Előszót jegyző Habsburg Ottó szavaival élve: „…sajátos dokumentumkötet, amelyet nagy haszonnal lapozhatnak nemcsak napjaink, hanem vélhetően az elkövetkező idők korszakunk iránt érdeklődő olvasói is.”

 (Gecse Géza: Állam és nemzet a rendszerváltás után. Kairosz, 2002)