Makai József Daytoni türelmetlenség Magyar Hírlap, 2005.november 21., hétfő  13.old.     Tíz éve született a daytoni megállapodás. A boszniai háborúnak az vetett véget, hogy a hadviselő felek megértették, jobb ajánlatra nem számíthatnak. A megállapodás előtt a NATO légicsapásokat mért a szerb állásokra, a bosnyák és horvát haderő pedig visszaszorította a szerbeket. Áttörni nem tudtak, mint ahogyan a szerbeknek sem volt esélyük visszaszerezni a korábban ellenőrzött területeket. A Richard Holbrooke közreműködésével létrejött alku szerint Bosznia és Hercegovina területén két entitás jött létre: a bosnyák-horvát föderáció kapta az ország 51 százalékát (továbbá a muzulmán vallású bosnyákoknak jutott a tudat, hogy Boszniát mégsem darabolta fel a területi gyarapodásra hajtó szerb és a horvát nemzetállam). A boszniai szerbeknek le kellett mondaniuk az elszakadásról (ha így jobban tetszik: Nagy-Szerbiáról), cserébe entitásuk, a Republika Srpska, az ország 49 százalékát foglalja el. A szarajevói központi kormányzat hatalma pedig jóformán névleges. A daytoni megállapodás azért jöhetett létre, mert a boszniai rendezést az Egyesült Államok vette át; továbbá mert az országba vezényelt katonai kontingens, az Ifor jelenléte képes volt kikényszeríteni a tartós tűzszünetet. A megállapodást már létrejöttekor valamilyen szinten igazságtalannak tartották a bosnyákok, a horvátok és a szerbek egyaránt. Mégis elfogadták, mert a háború folytatásával elérhető eredmények már nem lettek volna arányosak a veszteségeikkel. Tíz év elmúlt, és az úgynevezett daytoni békével egyre többen elégedetlenek. Az egyik leggyakoribb kifogás, hogy jelenlegi berendezkedésével az ország nem tud tovább fejlődni, ezért a "daytoni Bosznia" helyett "brüsszeli Boszniát" kellene építeni. Úgy vélem, a daytoni megállapodást leginkább azért bírálhatják, mert túl sikeres és eredményes volt. Ha kevesebb eredménye lett volna, senkinek sem jutna eszébe elégedetlenkedni. Ha Bosznia pacifikálása nehezebben valósult volna meg, akkor most nem akarnának "jobb és eredményesebb rendszert" kiépíteni a meglévő helyett. A sikeres és eredményes "daytoni folyamat" feledteti, milyen nagy utat tett meg Bosznia az elmúlt tíz évben. Tíz év pedig nem nagy idő. Lám, tíz év alatt elfelejtettük, hogy a daytoni megegyezés előtt mintegy kétszázezer ember halt meg – sokan előre eltervezett népirtás áldozatai lettek –, hogy Bosznia egyes területein "etnikai tisztogatásokat" hajtottak végre, hogy koncentrációs táborokra emlékeztető helyeken kínozták és gyilkolták a foglyokat, hogy városokat ostromoltak és műemlékeket romboltak le… A tartós tűzszünet megteremtéséhez és ellenőrzéséhez kezdetben hatvanezer külföldi katonát állomásoztattak Boszniában; jelenleg már csak mintegy hétezren vannak. Tíz éve kegyetlen, elsősorban a polgári lakosságot sújtó háború dúlt. Ma Bosznia egész területén szabad a mozgás. Igaz, a nemzeti közösségek nem közeledtek, de ez szerintem nem a daytoni megállapodás hibája. Ez egy háború után természetes állapot: tíz év ebből a szempontból semmi. A megbékéléshez idő kell, és ezt mintha elfelejtenék, akik elégedetlenek a folyamat sebességével. A daytoni megállapodás valóban bonyolult és nehézkesen működő államot hozott létre. Olyan bonyolultat, amelyet még kiötlői is nehezen tudnának menedzselni. Tizennégy kormány több mint száz miniszterével tárgyalni valóban fárasztó és kimerítő lehet, mégis egyszerűbb, mint eleve kudarca ítélt tűzszünetekről egyeztetni. Bosznia és Hercegovina nyilván nem maradhat az idők végezetig ilyen. De nem látom okát a sietségnek. Tíz évvel a háború után nem reális azon keseregni, hogy lassú az integráció. Az. Az is marad, lassú, ám folyamatos. És költséges: Bosznia a nemzetközi közösségnek akkor sem kerülne kevesebbe, ha egyszerűbb lenne. Boszniát nem lehet olcsón megúszni. Az integrációt, a döntés- és működőképes központi hatalom kiépítését csak fokozatosan lehet folytatni, tartós nemzetközi jelenléttel és irányítással. Nem elfeledve, hogy a jelenlegi Bosznia a háború terméke, nem pedig békés politikai evolúció eredménye. A tíz évvel ezelőtti háborút még nem lehet zárójelbe tenni. A napokban a boszniai szerbek bírósága ítélt súlyos börtönbüntetésekre háborús bűnöket elkövető szerbeket – mi ez, ha nem haladás? Makai József főmunkatárs