Hercsel Adél


„Mindig a lázadók oldalán álltam” – az orosz irodalom fenegyereke hazánkban járt
alterblog.hu , 2009. november 21.

Eredeti helyén képekkel - http://www.alterblog.hu/wordpress/2009/11/21/mindig-a-lazadok-oldalan-alltam-–-magyarorszagon-jart-az-orosz-irodalom-fenegyereke-viktor-jerofejev/

Viktor Jerofejev hatalmas arc. Mindig is azt gondoltam róla, hogy ő bármit megengedhet magának, bármit kimondhat, bármit megtehet. Arról is meg vagyok győződve, hogy sosem frusztrálta, és a mai napig sem frusztrálja, vajon mit gondolhatnak róla vagy mekkora botrányt és felháborodást vált ki a különböző provokatív megnyilvánulásaival. No de ki is ez a Viktor Jerofejev? 

Nem biztos abban, hogy Putyin "jó Sztálin" lenne

Jerofejev egy 60 év körüli, világhírű orosz regényíró, esszéista, publicista-újságíró, televíziós műsorvezető és a (magyarul elég hülyén hangzó) Zebra Je könyvkiadó vezetője. Továbbá nagy világutazó és több különböző anyától származó gyermek édesapja. Jerofejev élettörténete nem egy hétköznapi, sztálini sors, ugyanis diplomata család sarja, édesapja Sztálin francia tolmácsa, és Molotov személyes tanácsadója volt. Ebből kifolyólag nem nehéz elképzelni, hogy a család milyen privilégiumokban részesült. A kis Jerofejev például részt vehetett a Kremlben a karácsonyi fenyőünnepen vagy Sztálin születésnapján ihatott a Vezér egészségére. Öttől tizenkét éves koráig Párizsban élt, ami később előhívta benne a nyugatosság retorikáját, és teljesen más szemléletű emberré tette, mint amivel akkoriban egy átlag orosz rendelkezett.

Szerzett mindenféle bölcsészdiplomákat,

irodalmi fokozatokat, majd miután jó dolgában nem tudott mit csinálni, elkezdett obszcén novellákat és polgárpukkasztó esszéket írni. Ez még önmagában véve nem is lenne baj, de olthatatlan vágyat érzett, hogy ezeket a műveket meg is jelentesse – a kommunista felsővezetés legnagyobb örömére. Így jött létre folyóirata, a Metropol-almanach, és vele együtt a hatalmas Meropol-botrány. A Metropolban csupa olyan orosz szerző, csupa olyan orosz műve jelent meg, mely a kor irodalompolitikájában, a szocialista realizmus világában egyértelműen a tiltott kategóriába tartoztak. A sztálini klientúrához tartozó családot ez egyből gallyra vágta, Jerofejev megvetetté vált és azonnal repült az akkori orosz írószövetségből. Többek között erről a botrányról, édesapjáról és gyermekkoráról írta a Jó Sztálin című (zseniális) önéletrajzi regényét.

További művei, melyeket kiadtak magyarul és általában kaphatók is a legtöbb könyvesboltban: Az orosz széplány, Férfiak, Az orosz lélek enciklopédiája, Az élet öt folyója. Leghíresebb-hírhedtebb esszéje a Halotti beszéd a szovjet irodalom felett címet viseli.

Viktor Jerofejevet gyakran összekeverik druszájával, Venegyikt Jerofejevvel, a Moszkva-Petuski (kötelező olvasmány mindenki számára) című alkoholgőzös-útiregény írójával. Az összekeverés elkerülését úgy küszöbölhetjük ki, ha megjegyezzük, hogy Venegyikt az alkoholista, Viktor pedig az erotomán Jerojejev.

Szerinte Oroszország = Abszurdisztán

Tehát az erotomán Jerofejev volt az a jó ember, aki november 20-én, péntek este jelenlétével megtisztelte kis hazánkat. Jerofejev most nem elsősorban szépírói, hanem könyvkiadó-igazgatói minőségében volt jelen. Ahogy az a Ráday Könyvesházban tartott sajtótájékoztatón elhangzott, azért jött ide, hogy könyveket hozzon magával. A Zebra Je kiadóról tudni kell, hogy körülbelül tíz éve alakult, és azóta 11 millió könyvet adott el, ami még orosz méretekben is nagyon szép teljesítménynek számít. A Zebra Je minőségi szempontból nagyjából a magyar Magvető kiadónak feleltethető meg.

És most, hogy Jerofejev és rendkívül szimpatikus fia, Oleg hoztak magukkal egy csomó orosz könyvet, a Ráday Könyvesházban nyílni fog egy kis orosz könyvesbolt, hogy a magyarországi szlavisták, hazánkban élő oroszok, orosz szakosok, oroszul tanulók, vagy csak simán az orosz irodalom rajongói ne maradjanak irodalom nélkül. Ez a jelenség nagyon is üdvözlendő, hiszen ma nagyjából az a tendencia érvényesül, hogy a legnagyobb könyvesboltokban jó esetben megvehetjük angolul a Twillight-ot meg a Harry Pottert, aztán kifújt. Remélem, hogy a közeljövőben más, akár kisebb, és egzotikusabbnak számító irodalmak is elérhetők lesznek eredeti nyelven, és nem csak limitált széria-jelleggel.

A Jerofejev-est abból állt,

hogy először is túlestünk a kötelező protokollkörökön, ahol mindenki nagyon örült, hogy „itt köszönthetjük körünkben a nagy és híres Jerofejevet”, satöbbi, majd mindenki beszédet mondott, aki számít a magyar-orosz kulturális kapcsolatokban. Ezután Jerofejev előadást tartott Közép-Kelet-Európa, Oroszország és a magyarok viszonyáról. Politikai fejtegetéseinek talán egyik legemlékezetesebb pillanata az volt, mikor a bennünk élő sztálinokról mesélt: szerinte egy ország élére egy Jó Sztálinnak kell állnia, mert a népnek egy ilyen vezetőre van szüksége.

Csak felnőtten értettem meg: Sztálin a Nyugat és az orosz értelmiség számára egészen mást jelent, mint az oroszok millióinak. Az oroszok nem hisznek a rossz Sztálinban. Nem akarják elhinni, hogy Sztálin bárkit is gyötört, kínzott. Az orosz nép a jó Sztálin mítoszában él, Sztálin számára egyszer s mindenkorra Oroszország megváltója, egy nagy nemzet atyja. És apám ezzel az orosz néppel tart. Nem engedi bántani Sztálint. (Részlet a Jó Sztálin című kötetből.)

Zárójelben azt is megjegyezte, hogy nem olyan biztos benne, hogy Medvegyevben vagy Putyinban ott van ez a bizonyos jó Sztálin. Szokása szerint szidta az oroszokat, szerinte Oroszország egyenlő Abszurdisztánnal, mert hazája egy olyan ország, ahol bármi, bármikor megtörténhet: soha nem lehet tudni, hogy mit hoz a holnap. Nagyon szellemesen úgy fogalmazott, hogy „ha holnap reggel tea helyett kávét iszok, attól holnap estére kitörhet a forradalom.”

56-ban ő is magyar forradalmár akart lenni

Komolyra fordítva a szót, véleménye szerint az a baj Oroszországgal, hogy a hatalmas terület és az óriási lakosság miatt beláthatatlan, ezért szinte irányíthatatlan az ország. Elmondta, hogy náluk is ugyanúgy sírnak, és panaszkodnak az emberek, mint nálunk, de szerinte aggodalomra semmi ok, mert meg van róla győződve, hogy az emberek, mind Oroszországban, mind Magyarországon, vagy bárhol máshol a világon, eredendően jók, csak a körülmények rontják meg őket. Beszélt az ’56-as forradalomról, és kifejtette, amit már a Jó Sztálin című regényének egyik fejezetében megírt, hogy mennyire becsüli a magyarokat az ’56-os forradalom miatt, és akkoriban ő is ugyanolyan forradalmár akart lenni, mint mi: „mindig a lázadók oldalán álltam”.

Jerofejev kivételesen

– más külföldi sztárvendégekkel ellentétben – nem protokollból vagy udvariasságból kedveli kis hazánkat, hanem régóta különleges figyelemmel kíséri az itteni eseményeket. Döbbenetes volt számomra, hogy mekkora rálátása van az közép-kelet-európai, európai és tengerentúli régióra, mind politikai, mind kulturális tekintetben. Öröm volt végre egy valóban hiteles emberrel találkozni, aki ugyanazt írja a regényeiben, esszéiben, különböző újságcikkeiben, mint amiket a vele készült interjúkban és élőben nyilatkozik. Ugyanaz a világnézet, tájékozottság, fanyar, és groteszk humor, a bizarr jelenségek iránti fogékonyság, keménység, erő, bátorság, lazaság.