Nem a vágyakból kell kiindulni
Interjú Kovács László
külügyminiszterrel
Vasárnapi Újság, 1996.február 25.
Gecse Géza: Méray Tibor 1994 nyarán illetve őszén közölt Magyar
országon egy két részből álló cikket, amelyben az alapszerződés-politikát
tette bírálat tárgyává. Kételkedik abban, ha alapszerződésben ismét
elismerjük a határok sérthetetlenségét és megváltoztathatatlanságát,
akkor szomszédaink ettől megnyugszanak. Szerinte ugyanis semmi garancia
nincs arra, hogy előbb-utóbb nem fogják azt mondani, revíziós szándékaink
jottányit sem változtak és csak azok leplezésére, „falból” írtuk alá
őket. Idézem: „A minden tárgyi alapot nélkülöző lélektani nyugtalanság
ellenszere nem az aláírás, hanem a pszichoterápia vagy az ideg-csillapító,
alapszerződés helyett talán a leghatásosabb az volna, ha kedvezményes áron
nagyobb mennyiségű valeriánát szállítanánk azoknak, akik idegesek.”
Kovács
László:
A jószomszédi kapcsolatok segítik Magyarország és a szomszédos országok
euroatlanti integrálódását, hiszen egymás között feszültségekkel küszködő
országok nemkívánatosak sem az Európai Unió, sem a NATO számára. 1994
nyarán meglehetősen komoly feszültségeket örököltünk mind magyar–román,
mind magyar–szlovák viszonyban. Négy évig például nem volt miniszterelnöki
találkozó Magyarország és Románia között. Még külügyminiszteri találkozóra
is csak három és fél év elteltével került először sor. Látogatásokat
mondtak le. Az előző kormány Szlovákiától négy határátkelőhely
megnyitását kérte. Ezek közül egy sem nyílt meg. 1994 óta mind a négy
megnyílt. Követelték a kolozsvári ma-gyar főkonzulátus és a Bolyai
Egyetem megnyitását. Nem érték el. Vagyis úgy tűnik, hogy nem volt célravezető
az a módszer, amelyet követtek. Ha mi ezt folytattuk volna, félő, hogy végérvényesen
reménytelenné vált volna nemcsak a kétoldalú viszony javítása, hanem a
magyar kisebbség helyzetének a javulása is. Mi ezért úgy gondoltuk, hogy
nem a
vágyakból kell kiindulni, hanem meg kell nézni: Magyarország a jószomszédi
kap-csolatok alakításában, illetve a határon túli magyarság támogatásában
ténylegesen milyen lehetőségekkel rendelkezik. Ha nincs párbeszéd, nincs
találkozó, hol tesszük szóvá ezeket a kérdéseket? A sok érintkezés, a
bővülő kereskedelem, a sok száz vagy reméljük, sok ezer vegyesvállalat,
a vegyes bankok, a növekvő turizmus, a kulturális cserék nem egyik napról
a másikra, hanem évek, évtizedek alatt járulnak hozzá egy gyanakvástól
mentes légkör kialakulásához. A harmadik lehetőségünk
támogatást szerezni a nemzetközi szervezetektől. A negyedik: a térség
egészének beilleszkedése, integrálódása az euroatlanti közösségbe, és
végül az ötödik: a határon túli magyarság tényleges támogatása, polgárosodásuk
elősegítése, ami bizony komoly anyagi eszközöket is igényel.
Gecse
Géza:
Nagyon sokan szokták azt mondani, hogy teljesen mindegy, hogy Magyarországon
Rákosi Mátyás, Horthy Miklós vagy Horn Gyula az ország
első embere, amiatt, hogy a határainkon túl jelentős ma-gyar nemzeti közösségek
élnek, ezek mindig irritálni fogják az illető
államalkotó
nemzeteket, különösen azok politikai vezetését.
Kovács László: Sajnos, nem tudok vitába szállni az állítással, mert
az elmúlt másfél év tapasztalatai is csak azt mutatták, hogy nem sikerült
áttörést elérni a romániai többség és kisebbség vagy a szlovákiai
szlovák többség és magyar kisebbség viszonyában, miközben – erőfeszítéseinknek
köszönhetően – a kapcsolatrendszer kimutathatóan bővült. Mi most
elindultunk egy olyan úton, amin ha türelmesen végigmegyünk, akkor ennek
lesz eredménye. De nem lehet egy egyik nap megtett lépésnek a hatását rögtön
másnap számon kérni. Kicsit hadd térjek vissza az alapszerződések problémájához,
Méray Tibor cikkére, akivel többször személyesen is találkoztam,
és annak idején meg is vitattuk a cikkében foglaltakat.
Neki abban igaza van, hogy önmagában az alapszerződés semmit nem
old meg. És én mint külügyminiszter súlyosan hibáznék, ha azt hinném,
hogy egy alapszerződés aláírásával minden egy csapásra megváltozik. Már
csak azért sem, mert az alapszerződés akkor lép életbe, amikor a
parlamentek jóváhagyják, és közismert, hogy a magyar–szlovák alapszerződést
mindmáig csak a magyar parlament hagyta jóvá, a szlovák – immáron egy
éve késlekedik evvel. De ha a parlament jóváhagyta és az alapszerződés
törvényerőre emelkedik, mire az az emberek gondolkodását átalakítja, az
bizony nagyon hosszú időt vesz igénybe. Nem lehet diszharmónia a nemzetközi
jogi kötelezettségek és a belső, a hazai törvények között. Tehát, ha
például a szlovák nyelvtörvényt vesszük szemügyre, az ellentétes a –
reményeink szerint – most jóváhagyásra kerülő alapszerződés bizonyos
rendelkezéseivel. Ezt az ellentmondást Szlovákiának majd fel kell oldania!
Romániával nem sikerült alapszerződést kötnünk, és mégis hoztak egy
olyan oktatási törvényt, amely legalább annyira diszkriminatív, mint a
szlovákiai nyelvtörvény. Horvátországgal, Szlovéniával nincs alap-szerződésünk,
még sincsenek diszkriminatív, a kisebbségi jogokat korlátozó törvények.
Ukrajnával van alapszerződésünk, és ott sincsenek ilyen törvények,
vagyis nincs összefüggés az alapszerződés megkötése és a kisebbségi
jogokat hátrányosan érintő törvények meghozatala között. Éppen fordítva
áll a dolog: az alapszerződés megkötése utólag korrigálhatja e hátrányos
törvényeket, mert a nemzetközi jognak elsődlegessége van a belső törvénykezéssel
szemben.
Gecse Géza: Fábry Zoltán szlovákiai magyar publicista „pánszláv
fasizmus”-nak nevezte azt a politikai gyakorlatot, amelyet 1945-től kezdve,
a kassai kormányprogram kihirdetése után az akkori Csehszlovákiában a
magyarokkal szemben megvalósítottak.
Kovács László: A II. világháború után nagyon sok igazságtalanság történt
ebben a térségben. Mi a benesi dekrétumokat igazságtalannak te-kintjük.
Mi a kollektív bűnösség elvét elfogadhatatlannak tartjuk. Az elmúlt években
az Európa Tanács fórumain – magam is tagja voltam a magyar delegációnak
– Szlovákia felvétele kapcsán meg tudtunk fogalmazni olyan kritériumokat,
miszerint a kollektív bűnösség elvét vagy a kisebbségeket kollektív módon
hátrányos helyzetbe hozó törvényeket nem szabad fenntartani.
Gecse Géza: Az Antall-kormány hivatalba lépésének az elején
megfogalmazódott egy olyan elképzelés, egy olyan igény, miután a délszláv
térségben új államok keletkeztek, hogy fel lehet vetni a határkérdéseket.
Kovács László: Én is úgy tudom, hogy ez Jugoszlávia szétesésének
napjaiban, heteiben valóban felmerült, és elég nagy feltűnést és negatív
visszhangot keltett.
Gecse Géza: E törekvések hátterében nem az a történelmi
tapasztalat húzódott-e meg, hogy az erdélyi magyar kisebbség helyzetét
akkor si-került elviselhetővé tenni, amikor a határkérdés felmerült? Az
1945 utáni időszakra gondolok, amikor a békeszerződés aláírásáig nem
lehetett pontosan tudni, hogy Erdélyből vagy annak bizonyos részeiből
Magyarország kap-e valamit, és ekkor alakult ki az a kormányzás, amit Groza
Péter nevével szoktak fémjelezni, amely biztosított bizonyos jogokat
az erdélyi magyarságnak?
Kovács László: Románia attól tarthatott, hogy a békerendezésben
esetleg valamiféle kiigazítás történik. Na de azóta néhány évtized
eltelt,és ma sem Romániának, sem másnak nem kell tartania attól, hogy akár
az Egyesült Nemzetek Szervezete, akár az Európai Unió, akár a NATO ebben
a térségben határmódosítást kezdeményez.
Gecse Géza: A héten a két vajdasági magyar szervezet Budapesten
sajtótájékoztatót tartott. Ágoston András a VMDK elnöke azzal vádolta
önöket, hogy nem támogatják az ő autonómiatörekvéseiket.
Kovács László: Az utóbbi hónapokban Ágoston Andrásnak ez visszatérő
vádja. Vádolta Horn Gyula miniszterelnököt, hogy Belgrádban nem
vetette fel az autonómia kérdését. Én ott ültem Horn Gyula mellett, és
tudom, hogy felvetette. Ágoston András viszont nem volt ott, tehát nem
tudom, hogy az ő információja honnan származik. Vádolta a magyar külügyminisztert,
tehát személy szerint engem, hogy nem támogatom az autonómiatörekvéseket.
Vissza lehet keresni jó néhány nemzetközi konferencia dokumentumában,
jegyzőkönyvében, hány helyen, hányszor fogalmaztam meg azt, hogy a délszláv
térségben a kisebbségi problémát azonos elvek és azonos normák szerint
kell megoldani. Hogy a megoldás nem függhet az adott kisebbség létszámától,
hangosságától, vagy a nemzetközi közösség veszélyérzetétől. Ezek után
nem tudom, mi az, amivel Ágoston András bennünket, a magyar kormányt, vagy
személy szerint Horn Gyulát, vagy engem valójában vádolhat.
Gecse Géza: Tőkés László, a múlt heti Vasárnapi Újságban
hiányolta az offenzív kisebbségvédő politika jelenlétét. Tőkés püspök
úr elmondta azt, hogy az előző kormány sem tett igazán sokat a határon túli
magyarokért. A fő újdonság a gesztus értékű kijelentések megtétele
volt. Ő ilyennek értékelte Antall József néhai magyar miniszterelnök
azon kijelentését, hogy ő „lélekben” 15 millió magyar miniszterelnökének
tartotta magát. Tőkés László szerint e – nem elhanyagolható hatású
– kijelentések hiánya nagyon lehangolja a határon túli magyarokat, amit
határon túli kutatók szociológiai kutatásaival is alá tud támasztani.
Kovács László: Én úgy gondolom, ha a magyar kormány ilyen gesztus értékű
kijelentéseket tesz, ezzel talán okoz egy kis melegséget a szívekben, de
ugyanakkor Magyarország megítélésében a nemzetközi közvéleményben és
politikában károkat okoz. Tiszteletre méltónak tekintem azt az érzést,
amely Antall József miniszterelnök urat vezette, amikor ezt, a valóban
nagyon szép gondolatot megfogalmazta, hogy ő lélekben 15 millió magyar
miniszterelnökének tekinti magát. Ezzel szembe szokták állítani Horn
Gyulának ennél egy sokkal szikárabban hangzó kijelentését, amikor ő azt
mondta, hogy „tíz és fél millió magyar állampolgár mi-niszterelnöke”.
Ebben a mondatban két fontos üzenet volt. Nem tekinti magát a nem magyar állampolgárok
miniszterelnökének, tehát senkinek ne legyenek olyan kételyei, hogy
esetleg ő ki akarná terjeszteni egy közjogi tisztség hatókörét. A másik
dolog: ő magyar állampolgárokról beszélt, és nem magyarokról, míg
Antall József magyarokról beszélt. Horn Gyula a magyarországi románok,
szlovákok, németek és más etnikumok, nemzeti kisebbségek miniszterelnöke
is, nemcsak a magyaroké. És még egy dolog, amit el szoktak felejteni, akik
emiatt a kijelentése miatt bírálják Horn Gyulát: azt is hozzátette, hogy
felelősnek érzi magát a határon túli magyarság sorsáért, és sorsuk
jobbítására mindent megtesz.
