Temesvár belvárosában
Aspektus
Lehet-e nemzetközi feladat a magyar nemzetépítés?
- Szórványkonferencia Temesvárott -
Temesvár belvárosában
A rendezvény utolsó hozzászólója, a dél-erdélyi Lippán élő Czernák Ferenc
szerint nemzeti és nem nemzetközi volt a kétnapos temesvári konferencia. Lássuk
be, volt igazság abban, amit mondott, bár ez alkalommal inkább örülhetünk, hogy
több országból jöttek előadók.
És annak is, hogy jobb későn, mint soha. Május 13-án ugyanis ennek a
jegyében kezdte mondandóját a konferencia első határon túlról érkezett vendége,
Répás Zsuzsanna államtitkár, aki szerint: „2010 óta a magyar kormány számára
kiemelten fontos a külhoni magyarság helyzete és ezen belül is prioritást
élveznek a szórványközösségek.” Ezért alakította meg a közelmúltban a
magyar kormány a MÁÉRT két új albizottságát, amelyek egyike a Kárpát-medencei
szórványközösségekkel, míg a másik a nyugati diaszpórával foglalkozik. Az
államtitkár asszony azt is elmondta, hogy a Kárpát-medencei szórvány albizottság
elnökévé, a mostani rendezvény főszervezőjét, Bodó Barnát nevezték ki, akinek a
legfőbb feladata e stratégia kidolgozása.
Balogh Balázs, Répás Zsuzsanna és Bodó Barna
Bodó Barna előadás közben
A Szórvány Alapítvány létrehozójaként ismert Bodó Barna a „Szórvány és
nemzetépítés” nevet adta a rendezvénynek, amelyen Répás Zsuzsanna azt is
hangsúlyozta: cél az is, hogy a szórványközösségeket ne csak a támogatások
tartsák életben, hanem képesek legyenek önállóan is működő közösségekké válni.
A Bartók Béla Líceumban Temesváron
A konferencia első napján, Temesvár egyetlen magyar nyelvű középiskolájában, a
Bartók Béla Líceumban a Miskolci Egyetemen tanító Biczó Gábor kultúrantropológus
az asszimiláció fogalmának különféle értelmezéseit sorolta, hangsúlyozva:
többség és kisebbség élhet együtt úgy, hogy egyik a másikat nem asszimilálja,
aminek döntő jelentősége lehet a szórványstratégia kidolgozásakor. A Selye János
Egyetem oktatója, Gyurgyík László szociológus a felvidéki magyarság
elszórványosodásának folyamatát demográfiai térképekkel és statisztikai
adatokkal tette érzékletessé. Ladányi Lajos, a szlovákiai Magyar Koalíció
Pártjának szórványszakértője arról beszélt, hogy nemcsak az anyaország, hanem a
külhoni magyarság körében is szükséges a szemléletváltás, mivel a szórvány
visszaszorulása – az ő tapasztalatai szerint – a gyakorlatban a szomszéd népek
terjeszkedését és a szórvány asszimilálását jelenti, ami szerinte
„borzasztó”. A délvidéki Csorba Béla arra hívta fel a figyelmet, hogy a
korábban a Tisza völgyében és a Vajdaság északi részén tömbben élő magyarság –
néhány települést leszámítva – napjainkra szórványhelyzetbe került. Sürgősen
tenni kellene valamit ennek a folyamatnak a fékezésére – mutatott rá az újvidéki
egyetem oktatója.
Biczó Gábor
Balogh Balázs, Gyurgyík László és Bodó Barna
Bodó Barna
előadásában a szórvány fogalom értelmezésére vállalkozott, ugyanis az eltérő és
nem eléggé pontos értelmezések szinte lehetetlenné teszik a szórványokról való
értő és a helyzetet értelmező nyilvános beszédet. A szórvány a kulturális nemzet
határa – a Kárpát-medencében egyetlen nemzet esetében sem esik egybe a
kulturális és a politikai nemzet határa – ezért a szórványért vállalandó
felelősség a nemzet egészéért való fellépés.
A nemzetszemlélet jelentőségére is felhívta a
figyelmet. Az a mód, ahogyan az anyaország viszonyul szórványaihoz, az illető
ország nemzetpolitikájának a függvénye: jelentős eltérések mutatkoznak például a
német, a román illetve a magyar nemzetpolitika között. A románok ugyanis például
a román állam 1859-es létrejötte óta mindig is erőteljesen a területre
koncentrálnak, míg a magyarok szemlélete közösségelvű. Hangsúlyozta, hogy a
többi Kárpát-medencei nemzet nem tesz különbséget a szórvány és a diaszpóra
fogalma között, míg a magyarok – igen, akiknek megközelítésmódja eltér az őket
körülvevő, többi nemzetétől, így a románokétól is.
Ladányi Lajos és Gyurgyík László
Toró T.Tibor, Csorba Béla, Zsoldos Ferenc és Ladányi Lajos
A Magyar Tudományos Akadémia Néprajzi Intézetének igazgatója, Balogh Balázs kalotaszegi munkáját az amerikai asszimiláció-kutatásokkal vetette össze. Az általa vezetett szekció-beszélgetésben az RMDSZ szakértője, az egyébként szórványközösségben felnőtt Székely István a kollégiumok és a magyar házak hálózatának kialakítását tartotta kulcsjelentőségűnek. Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács ügyvezető elnöke, a nagyvárosi, konkrétan a temesvári szórványban élő Toró T. Tibor szerint a szórványstratégiát konszenzusos alapon lehet kidolgozni, hiszen annak a nemzetstratégia részének is kell lennie, ez pedig csak akkor tud kellő hatékonyságú lenni, ha minden politikai irányzat támogatását bírja, és nem képezi pártpolitikai csatározások tárgyát. Közös feladat a nagyvárosi szórványmagyarság identitásának védelme. Temes megye ötvenezres lakosságának a fele például néhány településen szétszórva él, míg a másik fele Temesváron. Azokról, akik nem Temesváron laknak, pontosan tudják, hogy milyen körülmények között élnek, de „a megyeszékhelyen élő embereknek csupán az egyharmada „látható”, a többiek „rejtőzködő magyarok”. Vannak közöttük olyanok, akik magyarul már nem is beszélnek, viszont a népszámlálások alkalmával – ennek ellenére – mégis magyarnak vallják magukat. Ezek megtalálása és megszólítása komoly feladat” – fogalmazott Toró T.
Balogh Balázs, Répás Zsuzsanna és Bodó Barna
Csorba Béla
„Miközben a szórványtelepülések identitásuk fenntartásához több forrást igényelnének, a Vajdaságba irányuló támogatások nagyobbik része az utolsó két évtizedben a többségi területekre érkezett.” Legalábbis a délvidéki Zsoldos Ferencnek ilyen tapasztalata volt, amikor a Magyarországról érkező támogatások szerkezetét vizsgálta. „Az egyetlen kivételt talán az Apáczai Közalapítvány támogatásai jelentették” – hangzott el.
A közönség
Csete Örs
A konferencia következő, szombati napján az Apáczai Közalapítvány
irodaigazgatója, Csete Örs mutatta be a vendégeket. A Szegedi Egyetemen tanító
Barna Gábor antropológus a szomszédos országok római katolikus egyházaiban,
illetve azok intézményeiben elfoglalt magyar pozíciókat és az ebből következő
tanulságokat ismertette. Romániában – a Bánságban is – a katolikus egyházban a
magyar hívek többséget alkotnak, míg Szlovákiában kisebbséget, s ennek
megfelelően más és más ezeknek az intézményeknek a politikája és magyar
érdekérvényesítő képessége is.
Barna Gábor
Ilyés Zoltán
Ilyés Zoltán, a Magyar Tudományos Akadémia Kisebbségkutató Intézetének
főmunkatársa a felvidéki Zoboralja szórványosodásáról tartott előadást. Erdei
Ildikó temesvári pszichológus különböző szintű kétnyelvűség-vizsgálatainak
eredményét ismertette.
Erdei Ildikó
Horváth Zsófia
Előadásából kiderül annak az oka is például, hogy miként lehetséges, hogy
Temesvár egyetlen magyar nyelvű középiskolájában a gyerekek egymással a
szünetben románul beszélgetnek. „Fel kell hívni a tanárok figyelmét arra,
hogy ne bánjanak ilyenkor a magyar diákokkal gorombán akkor sem, ha a gyerekek
nem beszélnek tökéletesen magyarul, mert ezzel elriaszthatják őket” –
hangzott el. Horváth Zsófia, a Sapientia Marosvásárhelyen lakó pszichológus
előadója az erdélyi magyar fiatalok én-képéről tartott előadásában elmondta,
hogy a városi és a falusi diákok között fedezhető fel éles határ.
Balázs Bécsi Attila
Gecse Géza, Toró Tamás, Halász Ferenc, Csűry István és Hegyeli Attila
A szamosújvári Balázs-Bécsi Attila azt foglalta össze, hogy a Kallós és a Téka
Alapítványnak a mezőségi szórványban hogy sikerült több mint 200 fiatal számára
a magyar nyelvű oktatást biztosítani. A Téka Alapítvány elnöke azt is elmondta:
az is nagy gondot okoz, hogy sem a román, sem a magyar állam nem veszi ki a
részét a két intézmény működtetéséből. „Projektekből próbálunk eltartani
központokat, pedig a működtetés állandó forrásokat igényelne!” – fogalmazott
Balázs-Bécsi. Csűry István református püspök az egyház szórványgondozó munkája
során tapasztaltakat ismertette. A székelyföldi származású, de tíz éve immár a
moldvai Bákóban tevékenykedő Hegyeli Attila kiemelte, mekkora a jelentősége
annak, hogy a divatnak köszönhetően Csángóföld a közérdeklődés tárgyává vált,
ami jelentős mértékben könnyíti munkájukat. Szerinte egyébként a szórványra a
magyar kormány nem „áldoz”, hanem befektet, hiszen hatványozottan megtérül az
erre fordított pénz.
Gecse Gézát, a Magyar Rádió szerkesztőjét Bodó Barna az Aspektus vitaestek
szervezőjeként mutatta be, aki elmondta, hogy – a siker érdekében –
szórványügyben nemcsak az erdélyiek, hanem a magyarországiak meggyőzésére is
szükség van. Ebben teljesen egyetért Csete Örssel, de a téma kommunikációjának a
fontosságát nem lehet elég erőteljesen hangsúlyozni. A brassói Toró Tamás és a
temesvári Halász Ferenc a szórványstratégiába beépítendő kulcsfogalmakat, a
szórvány fogalmának pozitív értelmezéseit keresték.
Halász Ferenc
Innen indult a forradalom 1989-ben Temesváron
A kétnapos rendezvény után arra a következtetésre lehetett jutni, hogy nemcsak a
politikusoknak, hanem mindenkinek mentalitást (vagy legalábbis aspektust)
kellene váltania ahhoz, hogy a szórványt ne úgy tekintsük, mint amit elsősorban
támogatni kell, hanem olyan kikerülhetetlen léthelyzetnek, amely a politikai és
a kulturális nemzethatár közötti különbségből fakad – és ha eltűnik, az azt
jelentené, hogy az anyaország határain túli magyarok felszívódtak, beolvadtak. A
nemzet érdeke tehát a szórvány megtartása – és immár alkotmányos tétel a
felelősségvállalás.
Toró T. Tibor ennél optimistábban fogalmazott, hiszen ő – a szó jó értelmében vett – offenzívát is elképzelhetőnek tartotta, vagyis azt például, ha a munkába bevonni nem is tudjuk, de legalább tudjunk arról, hogy kik a magyarok nemcsak Temesváron, hanem másutt is a Kárpát-medencében, mert ennek a tudásnak a birtokában lehetőségünk lesz arra, hogy a folyamatokat – ha megfordítani nem is sikerül teljes mértékben, de legalább – megállítsuk.
Kép és szöveg: Aspektus