Magyar szerző – Észtországban, avagy miről szóljon a népdal: a kétujjú kesztyűről – vagy Bizáncról?
„A legtöbb észt csak hiszi, hogy ismeri, ám az igazság az, hogy többnyire csupán felületes ismeretekkel rendelkezik Oroszországról. Ezért hasznos mindannyiunk számára Gecse Géza Bizánctól Bizáncig. Az orosz birodalmi gondolat című könyve!” – jelentette ki a tallinni Solaris Központ Apollo könyvesboltjában a legismertebb észtországi Oroszország-kutató – David Vseviov. A nyilvános bemutatóra az észt fővárosba érkezett a könyv szerzője, Gecse Géza, aki amellett, hogy a Magyar Rádió munkatársa, az ELTE bölcsészkarán immár több, mint húsz éve nemcsak kutatja, hanem tanítja is Oroszország és az Osztrák-Magyar Monarchia történetét. Gecse Géza a Tankönyvkiadónál, eredetileg magyarul megjelent könyvét kibővítette, s ezt a Tallinnban élő, de korábban Magyarországon hosszabb ideig nemcsak műfordítóként, hanem újságíróként is dolgozó Tönu Kalvet észtre fordította.
Az
Ajakirjade Kirjastus Kiadó – Vseviovon kívül is – impozáns előadókat hívott meg
Tallinn belvárosának központi könyvesboltjába.
Schöpflin György politológus, a Fidesz Európa parlamenti képviselője bevezető
előadásában azt a témát folytatta, amit a kötethez írt előszavában érintett:
mire számíthatunk ma Oroszországtól? Schöpflin szerint problémát okozhat, hogy
„az orosz társadalom kevésbé hisz magában és jobban fél az
anarchiától”, mint a többi, ezért az oroszok számára a „birodalmiságban
testet öltő rendnek sokkal nagyobb a szerepe, mint az európai, különösen a
nyugat-európai társadalmakban, amelynek fejlődését Gecse Géza könyve kiválóan
ábrázolja.”
Mart Helme történész – aki a kilencvenes években Észtország moszkvai nagyköveteként sokszor tárgyalt orosz vezetőkkel –, kiemelte, hogy szerinte „hiba, hogy a rendszerváltás után Észtországban igen kevés könyv foglalkozott az orosz politikával. Gecse Géza könyve ezért hiánypótló”. Az észtül „Bütsantsist Bütsantsini” főcímmel megjelenő kötet pedig impulzust adott ahhoz, hogy nekifogjon megírni, mi történt észt és orosz viszonylatban, amiért külön is „hálás” a magyar szerzőnek.
A
nemcsak finnül, hanem olaszul is kiválóan tudó, félig észt és így észtül
akcentus nélkül megszólaló Bereczki Urmas, a tallinni Magyar Intézet vezetője
kiemelte, hogy a magyar szerző az észtekétől eltérő látószög jóvoltából eddig
ismeretlen tényekre és szempontokra hívja fel az észt közönség figyelmét. Az
igazgató szerint ez azért fontos, mert az észt-orosz viszony továbbra is kiemelt
fontosságú, „és ha megszelídíteni nem is fogjuk tudni az orosz „Misa medvét”,
próbáljuk meg legalább előre kiszámítani reakcióit”.
Haupt Erik észtországi magyar nagykövet arról beszélt, hogy korábbi ausztriai kiküldetése során néhány éve a kötet bécsi bemutatóján ugyan nem tudott részt venni, de ismerősével a könyvet megvásároltatta, így a könyvet jól ismeri, s meggyőződése, hogy „a Bizánctól Bizáncig nemcsak az észtek, hanem a lettek és a litvánok számára is rendkívül tanulságos lehet”.
Az MTVA képviseletében Havasi János elmondta, hogy „örömet és büszkeséget érez, amikor a cég munkatársai öregbíteni tudják az intézmény hírnevét”. Gecse Gézát munkatársként is jól ismeri, a könyvét úgyszintén, ezért azt „jó szívvel tudja ajánlani az észtországi olvasóknak is.”
A bemutatóról a Tallinna TV csaknem kétperces összefoglalóban számolt be két egymást követő hírműsorában.
Az Ajakirjade Kirjastus Kiadó vezető munkatársai is kitettek magukért. Ami a könyvterjesztést illeti, viszont kifejezetten a magyarországitól eltérő logikát követnek.
A
bemutatón sem adtak 10 százaléknál több kedvezményt, ezért az – a
magyarországihoz hasonló ár- és bérviszonyok ellenére – több mint a
magyarországi árának a duplája, hiszen 23 euróba kerül. Ezt az árat – csupán
később és csak fokozatosan csökkentik.
A
következő, vagyis szombati napon Észtország egyetemvárosában, a Tallinntól 200
kilométerre délre található Tartuban mutatták be a kötetet. A kiadó
képviseletében Anu Jöesaar, Tönu Kalvet és Gecse Géza beszélt a könyvről, hogy
miért volt folytatója Moszkva, Pétervár, majd ismét Moszkva – Bizánc
politikájának.
Gecse Gézának kérdéseket is tett fel egyébként a városban lakó, politikailag még mindig aktív Mart Niklus, nyugdíjas parlamenti képviselő, aki bár biológusként végzett, de eredeti szakmájában soha nem tudott elhelyezkedni. Szovjetellenes tevékenységért ugyanis – még jóval a rendszerváltás előtt –négyszer tartóztatta le korábban a KGB, így összesen tizenhat évet töltött különböző szovjet lágerekben, illetve börtönökben, ahol közben Darwin három művét is észtre fordította. (Most is abban a házban lakik, ahol 1979-ben, a Molotov-Ribbetrop paktum 40.évfordulója alkalmából a három balti köztársaságból összesen 45-en intéztek levelet az ENSZ-hez a balti függetlenség visszaállítása érdekében. Nem csodálkozott különösebben, hogy csak a peresztrojka idején, 1988-ban engedték szabadon. Persze, ezt követően és csak Észtország függetlenségének a kivívása után lehetett belőle parlamenti képviselő.)
A Gecsénél tíz évvel fiatalabb Juku-Kalle Raid parlamenti képviselőnek saját havi magazinja van. Mégsem ebben, vagyis a Tegelikkuse KesKusban, hanem az Eesti Ekspress nevű észt újságba „Népdal a kétujjú kesztyűről” címmel írt nagy visszhangot kiváltó cikket a Bizánctól Bizáncig című kötetről. A szerző nemcsak ezt, valamint Mart Helme júniusi és David Vseviov júliusi tanulmányát, vagyis a kötet észtországi visszhangját, hanem a magyar összefoglalókat is egy külön honlap-oldalon gyűjti. Íme: http://www.gecse.eu/120623_Gecse_Eesti.htm
Kép és szöveg: Aspektus
Magyar szerző Észtországban - Megjelent a Gondola
2012.július 19-i számában -
kattintással