Horthy-koszorúzás Budapesten

 

A hét végén emlékeztek meg a hetven éve a keleti fronton hősi halált halt Horthy István kormányzó-helyettes vadászpilótáról.

Budapesten, a nevét egykor viselő körúton, három éve állítottak neki emléktáblát. A nagy csarnok mellett a Vámház körúton most is frissen tisztították meg a márványtáblát a vörös festéktől. A megemlékezésen a Horthy Miklós Társaságon kívül hagyományőrző tengerész és repülős szervezetek, a második világháborúban vele együtt harcoló pilóták leszármazottai, így például Csukás Ferenc és Szentgyörgyi Dezső és a családtagok koszorúztak. A ma Indonéziában és főként Angliában élő Horthy István, Horthy István fia, Horthy Miklós unokája is szót kapott. A következőképpen szólt az egybegyűltekhez:

„Köszönöm, hogy eljöttetek és nagyon megható, hogy végre Magyarországon emlékezhetünk meg édesapám haláláról. 70 éve történt, hogy lezuhant. Én persze – annak idején – másfél éves voltam, úgyhogy kívülről nem ismertem édesapámat. De valahol belülről ismerem, mert egy jó része bennem van. Ezért egész életemben tudtam vele beszélgetni – a szívemben. És az az érzésem, hogy ő is tudott engem a jó irányába terelni.

 

…Már jó ideje, 23 éve vagyunk szabadok, és örülnünk kell annak, hogy már lehet a Horthy-családról beszélni anélkül, hogy az emberek undorodnának.

Nagyon sajnálom, hogy édesanyám nem tud itt lenni. Körülbelül két hete elesett és újra eltörte a lábát. Ezért alig tud járni, minden mozdulat fájdalmat okoz neki.

Remélem, hogy néhány hónap múlva újra jobban lesz és ismét meg tudja látogatni Magyarországot.

Még egyszer köszönöm, hogy eljöttek!

Imádkozzunk mindazokért, akik életüket vesztették a nagy háborúban és az azutáni borzasztó dolgokban, amelyeken mindannyian átmentünk.

Édesapámról még annyit szeretnék mondani, hogy ezekben a belső beszélgetésekben, amelyeket lefolytattunk, az volt az érzésem, hogy ő annak idején tisztábban látta, mint bárki, azt a nagy összeomlást, ami jönni fog. Lehet, hogy ebből származó elkeseredése is hozzájárult a halálához, ahhoz, hogy elhagyja ezt a földet. Ki tudja? Ezt Isten tudja csak, de lehet, hogy úgy kellett lennie. Minden esetre imádkozzunk érte és mindazokért, akik életüket adták a hazáért! Köszönöm szépen!”

Eredetiben: http://www.youtube.com/watch?v=bA35Bw6q0-0

Kép és szöveg: Gecse Géza

 A Gondola 2012.augusztus 21-i számában - kattintással