Ukrán szakítás

 

Törvényes népszavazás vagy szeparatista bohózat? Melyik volt a vasárnapi Délkelet-Ukrajnai függetlenségi referendum?

Nos, egyik sem.

Nem volt törvényes a népszavazás, hiszen Ukrajnában a jogszabályok nem teszik lehetővé regionális népszavazás megrendezését, csak országosét. Nem volt ott egy darab nemzetközi megfigyelő sem, még orosz sem. Enyhén szólva lazán kezelték a választói nyilvántartást, ráadásul egyes szavazókörökben, sőt kisebb településeken egyáltalán nem hagytak voksolni a bevonult ukrán erők.

Azonban bohózatnak sem nevezhetjük a függetlenségi referendumot. A 80 százalék fölötti részvételi adatok, az igenek 90 százalék fölötti aránya persze aligha reális. Azonban még a nyugati sajtó ukrán kérdésben elfogult része is kénytelen elismerni: látványosan nagy volt a részvétel. Az embereket nem gépfegyverrel kergették az urnákhoz, maguk álltak akár hosszú órákig sorba. Donyec és Luhanszk megy lakóinak túlnyomó többsége nem akar az új kijevi hatalom alatt élni. Ez jelen esetben azt is jelenti, hogy Ukrajnában sem.

Ezt lehet nem elismerni, tudomást azonban nem lehet nem venni róla.

Miért következett be mindez?

A Nyugat most mindenért Moszkvát teszi felelőssé. Mondván ő gerjesztett, hiszen Krímet is lerohanta. Ezt alá lehet támasztani tökéletesen haszontalan szankciókkal, azonban ma már a Nyugaton is elismerik, ennyire a helyzet nem egyszerű.

Az ukrán tyúk és tojás vitába talán most ne menjünk bele, mint ahogy erősen érdek kérdése annak a megállapítása is, hogy ki ütött először vissza. A Majdan nem robbant volna ki, ha nincs az oroszok által támogatott Janukovics vérkorrupt rendszere, de a tüntetők sohasem nyertek volna, ha nincs a Nyugat támogatása. Az amerikai pénzügyminisztert a minap egy szenátusi bizottság előtt egy konzervatív képviselő megkérdezte: mennyivel támogattuk a Majdant? A miniszter leánykás pírral válaszolt, kérdezzék a titkosszolgálat képviselőit, vagy legalábbis legyen zárt ülés. A Kijevet is megjárt Victoria Nuland államtitkár-helyettest arról faggatták, hogy kik képezték ki az ukrán szabadcsapatok tagjait? A politikus asszony erre az új kijevi hatalom hihetetlen demokratikus erőfeszítéseiről kezdett el beszélni.

Márpedig ezeknek a „hihetetlen demokratikus erőfeszítéseknek” köszönhető, hogy Ukrajna mára elveszítette Krímet, és oda lehet az ország iparosodott délkeleti fele is. A Nyugat nem tudta keresztülverni a hatalomra került „majdanosokon”, hogy államnyelvként fogadják el az oroszt. Azt sem jelentették ki, hogy Ukrajna belátható időn belül nem lép be a NATO-ba. Mit léphetett erre Putyin? Ha Ukrajna NATO tag, az orosz flotta kiszorul a Krímből, Oroszország elveszíti a Fekete tengert. Mit tett volna Obama, ha veszélybe kerül a guantanamói támaszpont? Ráadásul a krími lakosság orosz akart lenni útlevele szerint is, ha más nem, Putyin múlt pénteki „felszabadítást” ünneplő szevasztopoli útja bebizonyította: meglehet „zöld emberkék”, vagy „udvarias emberek” anyáskodtak a népszavazás körül, meglehet a nemzetközi jogot saját szájuk íze szerint értelmezték, a népakarat azonban aligha kétséges.

Kijev előre menekült: megkezdték a délkelet-ukrajnai „terrorellenes” hadműveletet. Ha orosz tanácsadók voltak is Donyeckben, „zöld emberekék” nem, volt katonák kaptak fegyvert az átállt rendőröktől, reguláris egységek álltak át. Az ukrán hadsereg máig sem hajlandó harcolni. Így maradtak az ellenőrizhetetlen szélsőségesek, a frissen gründolt, leginkább „policáj feladatokra” képes Nemzeti Gárda és a berlini sajtó által is megírt 400 Irakot is megjárt amerikai zsoldos. Ennek köszönhető az odesszai rémálom, a május 9-ei mariupoli mészárlás. Ennek köszönhető, hogy a délkelet még semleges vagy Ukrajna-párti lakossága is felbőszült és az elszakadást választotta.

Mi lesz most?

Ha Kijev nem tesz semmit, elveszíti iparvidékei zömét, 6,5 millió lakosát. Ha tovább támad, ha nagyobb erőt vet be, akkor fellázad a régió többi része is. Egyedüli esélye a tárgyalás, akkor még kiharcolhatja azt, hogy a délkelet valamilyen föderáció keretében maradjon az ország része.

Az új kijevi vezetés, megfontolatlan nyugati támogatói egy minden kimenetelében vesztes játszmába vitték bele Ukrajnát, amelynek egyetlen igazi nyertese van: Vlagyimir Putyin.

 

Máté T. Gyula