Lőrincz Csaba-díj Orosz Örsnek

A felvidéki Fórum Kisebbségkutató Intézet kutatója, Orosz Örs kapta idén Pro Minoritate – Kisebbségekért Alapítvány kiemelkedő külpolitikai, nemzetpolitikai tevékenységért odaítélt Lőrincz Csaba-díját.
       
                                   Orosz Örs közelről                                                                                                 Orosz Örs előadás közben                                                                                                                    Bárdos Gyula méltatja Orosz Örsöt

Orosz Örs 2011-től a Fórum Kisebbségkutató Intézet munkatársa, a kétnyelvűség kultúrtörténetével, az északi régiók magyar emlékhelyeinek dokumentációjával foglalkozik. Tagja a szlovák kormány nemzetiségi és etnikai bizottságának, valamint a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala koordinációs bizottságának.

A Kisebbségekért - Pro Minoritate Alapítvány által 2009-ben alapított díj a fiatal erdélyi magyar értelmiségi, Lőrincz Csaba (1959–2008) emlékét és szellemiségét igyekszik megőrizni – tudósok, kutatók, írók, újságírók kiemelkedő külpolitikai, nemzetpolitikai tevékenységét jutalmazva. Orosz Örs is bronz emlékplakettet és emléklapot kapott, továbbá megnevezhet egy egyetemi hallgatót, aki egyhónapos brüsszeli ösztöndíjat kap az Európai Néppárt frakciójánál.

A budapesti várban a Magyarság Házában tartott ünnepségen Kalmár Ferenc, a Külgazdasági és Külügyminisztérium miniszteri biztosa kiemelte: azért fontos az Orosz Örsnek megítélt kitüntetés, mivel bizonyítja, hogy a többi magyar fiatalnak is érdemes nemcsak a Felvidéken, hanem a Kárpát-medence más magyarlakta területein is a közéleti pályát választani! Még akkor is, ha ez nem mindig jár anyagi sikerekkel, hiszen jól érzékelteti a közösség megbecsülését! Azzal, hogy a szlovák kormány nemzetiségi és etnikai bizottsága tagja fiatalként az identitásunk alapvető elemét képező nyelvvel, illetve a kétnyelvűséggel nemcsak kutatóként foglalkozik, hanem szervezőként, a gombaszögi nyári tábor kulcsembereként is a megértést segíti elő, hozzájárult ahhoz, hogy Közép-Európa sokszínű legyen! Ez akkor is óriási érdem, ha napjainkban ezt még ma nem mindenki ismeri fel! – hangsúlyozta Kalmár Ferenc.

Németh Zsolt, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke szerint Szlovákiában a Magyar Koalíció Pártja parlamentbe jutása „létfontosságú a felvidéki magyarság számára” és az itteni parlamenti választásokig már alig két év van hátra. Az anyanyelv megőrzése a határainkon túl rendkívüli küzdelemmel jár, „aki ezt bagatellizálja, beletörődik az asszimilációba”. Németh Zsolt arra is rámutatott, hogy Orosz Örs érdemeit nem csökkenti, hogy a nemzetközi politikában, napjainkban – sajnos – „defenzívába szorult a kisebbségvédelem”, mivel "az orosz agresszió" hivatkozási bázisként használja a kisebbségi jogokat, ami "nem tesz jót a kisebbségvédelem nemzetközi ázsiójának".
   
                              Díjátadás                                                                                                             A közönség                                                                                               Kalmár Ferenc és Németh Zsolt felvidéki értelmiségiek között

A díj átadásán Berényi Józsefen, a Magyar Közösség Pártja elnökén kívül részt vettek a felvidéki magyar szellemi élet kiemelkedő képviselői. Közülük Orosz Örsöt a Csemadok elnöke, Bárdos Gyula méltatta. A szlovákiai magyarok volt köztársasági elnök-jelöltje azért is tartotta szerencsésnek a fiatal magyar társadalomkutató és politikus kitüntetését, mert a nemsokára harmincadik születésnapját ünneplő Orosz Örs tevékenysége követendő, ha úgy tetszik – minta. Nem jajveszékel, hanem cselekszik, példát mutat, hogyan kell törekedni az önkormányzati jogok kiteljesítésére, és így arra ösztönzi a magyarokat, hogy szülőföldjükön maradjanak meg magyarnak!

Az interjút Orosz Örs előadását és a kitüntetés átvételét követően készítettük. (Orosz Örs egyébként a 2009 óta adományozott Lőrincz Csaba-díj első szlovákiai birtokosa és az eddigi díjazottak közül – a legfiatalabb.)

- Az anyaországból nézve, a szlovákiai magyarság állapota azért elszomorító, mivel „Kétnyelvű Szlovákiáért!”–mozgalmat kell alapítani a magyar nyelv védelmében, holott a felvidéki magyarok által lakott terület még ötven éve is színmagyar volt és a vidéki települések többségében, az 1938-ban visszacsatolt területen ma is ez a fő nyelv. Talán Erdélyben sem ennyire rossz a helyzet, mint itt…

-Azért az erdélyi példa – szerintem - túlzás, mivel ott is megalakultak a miénkéhez hasonló szervezetek. Nem kizárt, hogy jobban végzik a dolgukat, mint mi. Ami azt jelenti, hogy aktívabbak és sok friss kezdeményezésük van. Látható eredményeik ugyanúgy vannak, mint nekünk. Ott is előfordult, hogy valamelyik multicég „kétnyelvűsített”. Ott van például a „Da povtiti! Igen, tessék!”-mozgalom Kolozsvárott, amely ugyanúgy, ahogy a miénk – szintén átfogó munkát végez. Egyáltalán nem állítanám azt, hogy ebben egyedül vagyunk, mint ahogy azt sem, hogy nálunk rosszabb lenne a helyzet! Bár kétségtelen, hogy a közösség méretéből adódóan nincs egyszerű dolgunk. Sőt, valószínű, hogy az anyanyelv-használati útmutatók, az anonim anyanyelv-használati mozgalom, vagy a különböző Facebook-os videos történetek terén mi voltunk az elsők, mivel a Kárpát-medencében talán itt szorított a leginkább a cipő.

-Ha arra gondolok, hogy a hétköznapi életben a dualizmus idején milyen anyanyelv-használati jogokat kaptak a szlovákok, mondjuk azzal, hogy mit adnak meg a magyaroknak ma – az ég és föld!

-Azért én nem fordulnék vissza ennyire a múltba, hiszen elég a Masaryk-i Csehszlovákia idejébe visszamennünk, hogy ott milyen jogai voltak a kisebbségi nyelvi közösségeknek! Igaz, hogy ehhez húsz esztendőre volt szükség, de 1938-ra végül csak sikerült kivívni a postai és a vasúti kétnyelvűséget! Voltak járások, ahol az intézményközi kommunikációban a községek, járások viszonylatában folytatott levelezésben is használható volt a magyar nyelv. Ekkor még a szlovák hivatalnokréteg is jól tudott magyarul, talán ezért is volt egyszerűbb az élet. Ezek apró-cseprő dolgok, mint amilyen a közúti irányító táblák ügye. Azokkal sem kellett volna, hogy gond legyen, de nálunk most a magyarul kitett feliratot 36 óra alatt leszedte a közútkezelő vállalat, holott ez a régi Csehszlovákiában természetes volt. Mint ahogy az is, hogy a csehszlovák fizető eszközön, a koronán is fel volt tüntetve magyarul is, hogy mennyit ér, ugyanúgy, ahogy a Horthy-féle Magyarországon, a pengőn is olvasható volt valamennyi egykori kisebbség nyelvén a pénz értéke.

-Végülis akcióikat a 2011-es szlovákiai nyelvi törvényre támaszkodva szervezték és ehhez képest a gyakorlatban túl sokra mégsem jutottak. Milyen mérleget vonna meg? Egyébként azért furcsa, hogy maguk Kétnyelvű Dél-Szlovákia Mozgalmat szerveztek, mert Szlovákiának ez a területe évszázadok óta magyar többségű volt, ahol a szlovákok a vendégek! A terület Benes elnök területrabló étvágyának következtében került Csehszlovákiához – az eredeti szlovák elképzelések között nem szerepelt e terület magyar etnikai tömbtől való elszakítása…

-Az egynyelvű Dél-Szlovákiához képest a helyi lakosság nyelvével kiegészített jelenti a Kétnyelvű Dél-Szlovákiát. A mozgalomban résztvevők, legyen szó a KDSZ-ről, a „Fontos vagy!”-ról vagy a Kétnyelvű Gömör és Nógrád-ról, esetleg a Via Nova-csoport különböző szepsi kezdeményezéseiről; mindenki, minden esetben egy közös célért küzd, hogy a magyar nyelv státusza jobb legyen!

Gecse Géza
Felvidék.Ma

Képgalériával együtt, az eredeti közlés helyén, a Felvidék.Ma-ban kattintással:
http://www.felvidek.ma/felvidek/kozelet/54471-lorincz-csaba-dij-orosz-orsnek