Megosztás vagy bázisbővítés?
Interjú Gubík Lászlóval

(Felvidék.Ma, 2015. július 14.)

A Kárpát-medencében a nyári művelődési táborok közül a felvidéki gombaszögi számít úttörőnek, hiszen az 1920-as évek végén itt szervezték meg az elsőt, majd szünetekkel ugyan, de lett ennek folytatása a második világháborút követően is. Ám abban a formában, ahogy azt most Martoson immár harmadik éve csinálják, a mintát és a kedvet a rendezvény (Gubík László, a Martfeszt főszervezője sem hiszem, hogy tagadná) a tusnádfürdői nyári szabadegyetemtől kapta.

Gubík László:
– Nincs olyan a közélet iránt érdeklődő és egyben szórakozni szerető fiatal, akinek Tusványos, vagyis Tusnádfürdő – korábban Bálványos – neve ne mondana valamit. Tehát ha azt nézzük, hogy mit jelent kárpát-medencei nemzeti szabadegyetemet mint nagy nyári rendezvényt szervezni, akkor mindenki a Tusványosra gondol. Ezt még inkább erősíti, hogy Magyarországon is jobban figyelnek Tusványosra, mint ahogyan a Székelyföldre is nagyobb hangsúlyt fektetnek a Kárpát-medence bármely más területénél. Ezzel nincs semmi baj, hiszen a székelyföldi magyar közösség a legmarkánsabb, a legszervezettebb és népességszámában is a legnagyobb külhoni, tömbben élő magyar közösség. Úgy gondolom mindazonáltal, hogy a nemzeti összetartozás gondolatába be kell, hogy férjen az egyéb külhoni magyar közösségek berkein belül szerveződő hasonló rendezvény is. Való igaz, hogy Felvidéken a közművelődési nyári táborok egyébként Gombaszögön indultak, és ez is teljesen rendjén való.

–  Sőt a hagyományos gombaszögi tábor is közben „át-tusványosodott”, és most erre a hamarosan Krasznahorkaváralján sorra kerülő nyári táborról is nyugodtan lehet állítani, hogy egy új típusú, a hagyományos gombaszögi tábortól különböző rendezvény, amely az Önök konkurenciája.

Gubík László:
– Én nem nevezném konkurenciánknak, hiszen eleve két gombaszögi rendezvény van. Létezik a hagyományos CSEMADOK-os vonal és a Diákhálózat által szervezett, kimondottan nyári tábor, főként a szlovákiai egyetemistáknak.

–  Ennek szervezésében részt vett Ön is, vagy a martosi teljesen „zöldmezős beruházás”?

Gubík László:
– A „zöldmezős” jó kifejezés! Észrevettem, hogy több szempontból is igény jelentkezik ilyen rendezvényre itt, részben földrajzi okokból. Azok, akik tömbben élnek főleg a Felvidék nyugati részén, és nem mentek el Gombaszögre, mert messze van nekik, ide, Martosra eljönnek. Másrészt a Via Nova Ifjúsági Csoportot az elmúlt 4–5 évben sikerült olyan országos szervezetté építenünk, amely elég sok fiatalt szólít meg. Úgy gondoltuk, hogy minden valamirevaló ifiszervezetnek kell egy fészek, aminek van csapatépítő, illetve tagtoborzó jellege is, ahol a szervezet eszmeisége és tevékenysége teret kap. És itt most nemcsak kifejezetten a bemutatkozásra gondolok, hanem arra az eszmevilágra, amit a szervezetünk képvisel, hogy annak legyen módja megjelenni. Mivel elég erősnek éreztem ehhez a Via Novát, ezért három éve belevágtunk.

–  Kezdetben minden ilyen vállalkozás szinte törvényszerűen ráfizetéses. Az már nagyon jó, ha az ember a költségeket fedezve a költségvetést nullára „ki tudja hozni”.

Gubík László:
–  Sőt, támogatók nélkül nullára sem lehetne kihozni. Ugyanis ha az ember olyan előadókat akar idecsábítani, mint amilyeneket az idén is sikerült, annak van költség-vonzata.

–  A belépők ára a költségek hány százalékát fedezi?

Gubík László:
– Az első jó volt, tavaly két nap az esőzések miatt viszont pórul jártunk. Az elsőnél így fele-fele, a tavalyinál viszont egy a kettőhöz volt az arány a szponzori támogatás javára.

–  Mennyiben tekinthető a martosi a gombaszögi tábor konkurens rendezvényének?

Gubík László:
– Semennyire, hiszen másfajta rendezvényekről van szó. A gombaszögit hagyományosan egyetemisták szervezik és kifejezetten a diákságnak szól, míg a miénken az ember lát a diákokon kívül nyugdíjasokat, 40–50 éves polgárokat, sőt a gyermekprogramokon még gyerkőcöket is. Mi egy olyan szabadegyetemben gondolkodtunk, amelyet ugyan szintén fiatalok szerveznek, célcsoportját is ők alkotják, ám nem kizárólag. A másik fontos különbség, hogy mivel a Via Nova Ifjúsági Csoport elég erősen kötődik a Magyar Közösség Pártjához, a párt ifjúsági társszervezeteként – ugyan nem kizárólagosan, de – főként a polgári konzervatív oldal jelenik meg Martoson. Gombaszöget viszont egy civil–ifi világ szervezi, nemcsak pozsonyi, nyitrai, kassai, komáromi, illetve magyar- és csehországi egyetemisták. Ott is van természetesen, aki inkább ide vagy oda hajlik, de összességében egy heterogénebb, liberálisabb csapatról van szó, míg a miénk az értékek tekintetében ennél jóval homogénebb.

– A konzervativizmus alapvetően azt jelenti, hogy elsődlegesen a magyar nemzettudatot kívánják erősíteni és nem tesznek engedményt a szlováknyelvűségnek?

Gubík László:
– Egy olyan közegben, ahol erőteljes az asszimiláció, ott nem a simulékonyságnak és a közeledésnek van helye, hanem annak, amit mi képviselünk. Egyébként Gombaszög évekig 6–700-as látogatottságot produkált, ekkora volt az az egyetemista mag, amit ők meg tudtak mozgatni. Martos megszületése után ez a szám Gombaszögön megduplázódott, hiszen 1500 látogatója lett, míg Martosra már a kezdetekkor 7–8000-en jöttek, és az idén a 8000-es látogatói létszámot ismét elértük. Vagyis Martos Gombaszögnek kifejezetten jót tett! Egyébként számomra nem kérdés, hogy az idén is ott leszek Gombaszögön is.

Gecse Géza

A cikk közlésének eredeti helyén, a Felvidék.ma oldalán – kattintással