Orbán Viktor Kárpátalján

Határok nélkül, 2000. február 28.

A rendszerváltás óta először 2000. február 26-án látogatott magyar miniszterelnök Kárpátaljára. Orbán Viktor kijevi és lembergi látogatása után Beregszászon a KMKSZ közgyűlésén is részt vett.

– Majnek Antal, Kárpátalja római katolikus püspöke szerint mi a jelentősége annak, hogy Magyarország miniszterelnöke ma Beregszászba látogatott?

Majnek Antal: Ez hatalmas öröm a kárpátaljai magyaroknak, mint ahogy tíz és fél évvel ezelőtt is az volt, amikor Paskai bíboros úr jött ide. Az, hogy most ide érkezik a magyar kormány vezetője, ismét egy hatalmas öröm, hiszen Kijev után Kárpátalján, itt Beregszászon, valóban a magyarság központjában kell, hogy találkozzon, méghozzá egy olyan ünnepélyes alkalommal, amikor egész Kárpátaljáról jöttek el a közgyűlésre, a KMKSZ helyi képviselőivel. Az itt lakó magyarok magyarságuk miatt bizony a régi időkben elég nehéz körülmények között éltek. Ma a gazdasági körülmények miatt élnek nehezen. Sajnos, rászorulnak a külföldi segítségre. Azt is szomorú látni, hogy kevés a munkalehetőség. Magyar-országra, vagy még távolabbra kell elmenniük dolgozni, így keveset vannak a szeretteikkel. További elszomorító jelenség, hogy sokan vissza se jönnek, hanem ott maradnak.

Gecse Géza: Mennyiben tud segíteni ebben a katolikus egyház?

Majnek Antal: A Caritason és egyéb segélyszervezeteken keresztül próbáljuk támogatni őket. Sőt, az iskolák, óvodák mellett igyekszünk olyan intézményeket létrehozni, amelyek munkát adnak az embereknek. Például már több pékség működik a területünkön, amelyek beindításában az egyház is szerepet vállal. A magyarországi vagy más külföldi partnerekkel való kapcsolat felvételében szoktunk segíteni, mert ha munkahelyek létesülnek, akkor az emberek így nemcsak munkát, hanem fizetést is kapnak és itt maradnak.

Gecse Géza: Nem abszurdum, hogy az egyháznak ilyen feladatokkal kell birkóznia?

Majnek Antal: Valóban az. Viszont én, aki már itt vagyok 11 éve, már hozzászoktam ehhez. Itt, ahogy Szent Pál mondja: „Mindenkinek mindene próbáltam lenni”. És a végén már nem csak én, de mindannyian a missziós papok, akik akár Magyarországról, Erdélyből vagy Szlovákiából jöttünk ide, bizony rendkívül sok munkát végeztünk és végzünk. Na de nem hiteles az evangélium szava, ha nem próbálunk segíteni rajtuk. Ebben például jó példát látunk a református testvéreinknél, akik nemcsak három gimnáziumot hoztak már itt létre, hanem nagyon sok olyan szeretetintézményt, ami nagyon jól működik. Például holland segítséggel egy olyan mintaértékű árvaház működik Nagydobronyban, amit még a magyarországiak is megcsodálnak. Nagyszőlősön a Caritásnak van egy nagyon szép óvodája és egy rehabilitációs intézete, amelyhez a magyarországi segítség után, gondolom az állam is ad segítséget, legalább a rezsiköltségek fizetésével. A cigányok számára is több helyen tudtunk sokféle céllal működő közösségi házat építeni, ahol nem csak hittanoktatás folyik.

Kovács Miklós, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke: Az eddig eltelt tíz évben úgy alakultak az események, hogy magyar miniszterelnök a helyi magyarság képviselőivel hivatalos és méltó körülmények között még nem találkozhatott itt. Antall József a munkácsi repülőtér aszfaltján tíz percet beszélt Fodó Sándorral, a KMKSZ akkori elnökével. Horn Gyulával Kijevben találkoztak. Ez az első alkalom, amikor magyar miniszterelnök Kárpátalján találkozik és a kárpátaljai magyarság vezetőivel.

Gecse Géza: Mit fogalmaznak meg a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetségének a közgyűlésén?

Kovács Miklós: A közgyűlés az a fórum, ahol ki lehet jelölni a legfontosabb hangsúlyokat, azokat a témákat, amelyekben nekünk mindenképpen lépni kell, és eredményeket kell elérni. Itt most a legaktuálisabb téma a Tisza-menti járás önálló közigazgatási egységgé szervezése, amely a tömbmagyarságot foglalná magába, és azok a problémák, amelyeket lassan „örökzöldnek” lehet tekinteni: az oktatással kapcsolatban a magyar nyelvű felvételizés és a tankönyvellátás kérdése, valamint a Vereckei-emlékmű.

Gecse Géza: Mennyire elégedett Orosz Ildikó, a Beregszászi Tanár-képző Főiskola főigazgatója az anyaország támogatásával?

Orosz Ildikó: Óriási jelentőségű, hisz enélkül a mi kezdeményezéseink nem tudnának megvalósulni. Ezekhez kérünk támogatást. Például a Beregszászi Tanárképző Főiskola ilyen „alulról jövő” kezdeményezés volt. Sikerült elérni, hogy megkapjuk a működési engedélyt mint önálló, ukrán, nem állami fenntartású oktatási intézmény a kijevi minisztériumtól. 1996 óta működünk mint ilyen intézmény, ahol tanító, óvodapedagógia, angol–földrajz, angol–történelem és történelem–földrajz szakos hallgatókat képzünk. 2001-ben lesz az első diplomaosztás, amikor át kell esnünk az akkreditáláson, ami a második és lezáró fokozata egy főiskola véglegesítésének, amikor is a diploma szintjét állapítják meg. Sokan dolgoznak is az itt tanuló diákok között, hiszen az idegen nyelvszakosok, az angol szakos tanárok nagy része hamar rájött, hogy sokkal jobban keres Magyarországon. Ez egyrészt lehetőség, másrészt pedig egy helyi értelmiségi réteg kezd kialakulni Beregszászban, akik itt szocializálódnak, és ennek révén megállítható vagy legalábbis fékezhető az elvándorlási hullám.

A KMKSZ közgyűlésén a szervezet elnöke, Kovács Miklós a kárpátaljai érdekvédelmi szervezetet olyan gátnak nevezte, amely megvédi az ottani magyarságot az elsodrással fenyegető ártól. Mondanivalója mégis alap-vetően borúlátó volt.

Kovács Miklós: Nem születik elég gyerek, a magyarság öregszik és a magyarság kihal. Ezt a helyzetet súlyosbítja a gazdasági helyzet, és részben okozza is, hiszen ehhez járul még a kivándorlás, ami teljesen érthető, hiszen a határ másik oldalán ugyanolyan magyarok élnek, mint mi, csak ötször, hatszor jobban. Nem csoda, ha sok szomszédunk, rokonunk, sok testvérünk, barátunk nem tud ellenállni e nyomásnak. Mi nem vagyunk elegen ahhoz – ebben a körülbelül 50 milliós országban –, hogy miattunk az állampolitika jelentősen megváltozzon. Alighanem ahhoz sem vagyunk elegen, hogy egy-két túlbuzgó helyi hivatalnok szájában megrántsák a zablát. Ehhez kell Magyarország támogatása. Amikor onnét érkezik támadás, ez külön fájdalmas. Nagyon szép megnyilvánulása volt a szimpátiának az árvízzel kapcsolatban nyújtott segítség. Ezért mi hálásak vagyunk és hálásak is lehetünk. Akárcsak az 1989-es erdélyi eseményekkor, ugyanez megismétlődött, majdnem olyan léptékben. A magyar társadalom látva a bajt, amibe kerültünk, megmozdult. Ez nagyon szép, és ez azt bizonyítja, hogy az egyszerű magyar emberek körében van együtt-érzés, és támogatás irányunkban. Ha a két ország összeborulása a mi sírunkon van megtervezve, ehhez nekünk nem lehet asszisztálni. Egyelőre úgy tűnik, a mi kérdéseink a két ország viszonyának a homlokterében vannak. Amikor a kormányközi vegyesbizottság ülése zajlik, amikor magas szintű tárgyalások vannak, a mi problémáink – remélem kellő hatékonysággal – ezek között szerepelnek. Mi ebben a tekintetben alázatos kérelmezők vagyunk, akiknek a feladata az, hogy a magyarság nevében őszintén, finoman, óvatosan, de azért egyértelműen elmondjuk azt, hogy mi a gondunk, mi fáj, hol kellene előrelépni. Mindig együttesen kell jelen lenni a politikában. Mert, ha valamit kérünk egy olyan rendszerben, ahol nem szívesen hallanak kérelmekről, azt másképpen, mint határozottan nem lehet megtenni.

Kárpátalján szombatra virradóan vastag hó borította az utakat, az ungvári repülőtér kifutópályáját is meg kellett tisztítani a jégtől. Orbán Viktor beregszászi látogatása ezért később kezdődött a KMKSZ beregszászi székházában.

Orbán Viktor: Jó napot kívánok, tisztelt hölgyeim és uraim, kedves magyar barátaim! Bár a természet tegnap este és ma éjjel még tett egy gyenge próbálkozást, hogy elejét vegye a mi találkozásunknak, de mind-annyian láthatjuk, hogy még a természet erői sem jártak sikerrel. Külön öröm köszönteni itt önöket, a KMKSZ tagjait, hiszen Magyarországon mi a KMKSZ-t úgy tartjuk nyilván, mint egy olyan szervezetet, amely a Kárpát-medencében először alakult meg, amint a lehetőség erre megnyílott, a határon túl élő magyarok érdekeit képviselő szervezetként.

Önök is tudják, hogy egy másik nagy tervünk is valóra vált az elmúlt esztendőben, amikor a Magyar Állandó Értekezletet sikerült létrehozni odahaza Budapesten. Ma már létezik egy olyan állandó fórum, egyeztetési rendszer, ahol a határon túl élő magyarok szervezeteinek képviselői és a mindenkori magyar állam és a parlament vezetőinek képviselői megbeszélhetik az összmagyarság ügyes-bajos dolgait. Kárpátaljáról ennek a Magyar Állandó Értekezletnek a legitim állandó tagja éppen a KMKSZ.

Engedjék meg, hogy ezt a mai alkalmat fölhasználjam arra, hogy röviden tájékoztassam Önöket arról, hogy mit végeztünk tegnap, hiszen, tegnap sor került Ukrajna és Magyarország miniszterelnökének, valamint az ukrán elnöknek a találkozójára. Van amit nem tudtunk megoldani és valamiben vannak kedvező fejlemények. A vereckei erőmű, emlékmű ügye, ami lassan erőpróbává válik a két ország között, kis túlzással lassan erőműnek is nevezhetjük, így. Nos, tehát a vereckei emlékműnek a dolga az ebben a pillanatban nem tekinthető megoldottnak, de nem tekinthető reménytelennek sem. Tettem egy javaslatot az ukrán miniszterelnöknek arra vonatkozóan, hogy van itt egy adósság mintegy egy 1 millió dollár értékben, amely még a kórház építése kapcsán alakult ki, és én azt javasoltam, hogy fontolják meg az ukrán hatóságok, hogy ennek az adósságnak egy részét, akár felét, vagy nagyobb részét – ez már tárgyalások kérdése –, mi hajlandóak vagyunk leírni, akkor, ha itt Kárpátalján magyar intézmények fölújítására, újjáépítésére fordítják.

A vízumkérdés, kedves barátaim. Itt az ideje, és ebben meg is állapodtam az ukrán miniszterelnök úrral, hogy már most kezdjünk tárgyalásokat arról, hogy hogyan élünk majd együtt akkor, ha Magyarország már tagja az Uniónak, Ukrajna viszont még nem. Ami azonban most fontosabb az az, hogy mi történik addig. Önök is látják, hogy vannak olyan közép-európai országok, amelyek fontolgatják, illetve már meg is kezdték a vízum-kényszer bevezetését Ukrajna irányába. Magyarország Ukrajnát az utódállamok között különleges módon kezeli. Az egyetlen olyan utódállam, amellyel szemben az Uniós csatlakozásig nem fogunk vízumot bevezetni, és nem nehezítjük a határátlépéseket, az éppen Ukrajna lesz, és ebben önöknek nagy szerepe van.

A miniszterelnök úrral illetve a köztársasági elnökkel tárgyaltunk az ukrán–magyar együttműködés lehetőségeiről. Megkezdődött a szerencsére odahaza most már jobb gazdasági körülmények között megerősödött vállalkozások kiáramlása, érdeklődése, és talán majd beruházása is Ukrajna területén. Ami azonban talán ennél jobban érdekli önöket az az, hogy javaslatot tettem, az ukrán kormány vagy az ukrán elnök, ha lehet nevezzen ki egy személyes megbízottat – ezt én is megteszem – annak érdekében, hogy a két személyes megbízott együtt dolgozzon ki az ukrán–magyar határterületre, tehát a magyarországi oldalra is, és Kár-pátaljára nézve is regionális fejlesztési tervet annak érdekében, hogy ez a régió az itt élő magyar és más nemzetiségű, például ukrán polgárok valamilyen módon a Magyarországgal való szoros együttműködésnek az előnyeit a saját személyes életükben minél hamarabb érezhessék. Ehhez kell egy erős regionális együttműködés, komoly tervekkel, fejlesztési pénzekkel és beruházásokkal. Ezeknek a terveknek az elkészítését megindítjuk, amikor az ukrán kormány feje, vagy az ukrán állam feje, az elnök, saját személyes megbízottját megnevezi. Én nagyon remélem, hogy ennek egy-két éven belül kézzelfogható, az önök életszínvonalában is visszaköszönő nyomait fölfedezhetjük majd.

Nos, miközben készültem az önökkel való találkozóra, azon túl, hogy tárgyaltunk Kijevben meg Lembergben, megpróbáltam összegyűjteni azokat az ügyeket, amelyek az önök élete szempontjából a legfontosabbak, és ahol önök szeretnének számítani a magyar állam segítségére. A magyar kormány megtalálta a  a megoldást arra, hogy az itt földhöz jutni akaró 12 ezer kárpátaljai magyar család hozzá is juthasson a földjéhez. Ami a beregszászi magyar főiskolát illeti, önök is tudják, hogy a magyar kormány támogatása nélkül ez az intézmény valószínűleg ma nem működhetne, s a jövőben sem nagyon változik meg ez a helyzet. Ezt a magyar kormány tudja, és ennek erkölcsi és lelki felelősségét viselve készen áll arra, hogy a beregszászi magyar főiskola továbbra is működni tudjon, és a szükséges támogatást megkapja. Hasonló a helyzet az Illyés Gyula Nemzeti Színház dolgában, ahol évről évre újabb és újabb támogatásokkal próbáljuk a színház helyzetét javítani. Arról is szeretném tájékoztatni önöket, hogy az egyik magyar minisztériumban, a Szociális és Családügyi Minisztériumban készül az a tervezet, amely jogilag végre tisztázza, lehetővé teszi, ezért az önök számára is emberségesebbé alakítja majd a magyarországi munkavállalás lehetőségét. Mi tudjuk, hogy önöknek szükségük van arra, hogy bizonyos számban, bizonyos ideig Magyarországon dolgozhassanak. Nem tartom helyesnek, hogy ma az ehhez szükséges jogi feltételek nem elég egyértelműek, nem elégé segítőek és ezért időnként önöknek ezt a magyarországi munkavállalást megalázó módon kell szervezniük és intézniük. Ez nem helyes dolog, egy rendes anyaország nem viselkedhet így a határon túl élő nemzetiségekkel, ezért tisztességes, jogilag szabályozott formában, az emberi méltóság szükséges mértékét biztosítva oldjuk majd meg az Önök munkavállalási lehetőségeit Magyarországon.

Nos, és végezetül tisztelt hölgyeim és uraim, kedves barátaim. Önök is tudják, hogy Magyarország számára Ukrajna kiemelt partner. Azt is tudják, hogy Magyarországnak hét szomszédja van, és a másik hat együtt nincs akkora, mint amekkora Ukrajna. Ez önmagában indokolja, hogy a magyar állam külpolitikájának kialakításakor mindig egy sajátos helyet szabjon meg az Ukrajnával ápolandó kapcsolatok számára. Én abban hiszek, hogy a világ most olyan irányba fejlődik, amikor az államközi kapcsolatok leginkább arra valók, hogy a regionális szinten való együtt-működést elősegítsék. Ez az önök élete szempontjából kedvező „világdivat”, ami lehetőséget nyújt arra, hogy ebben a XXI. század elejét jellemző európai gondolkodásban, amely nem az államokra összpontosít, hanem elsősorban a településekre és a régiókra, megtaláljuk Kárpátaljának is az őt megillető helyet. A regionális együttműködés az a forma, amelyben a kedvező magyar gazdasági fejleményeknek a hatását át tudjuk sugározni a határon túli területekre, így például ide önökhöz is. Fölgyorsítjuk a magyar autópálya építéseket. Egyébként a kormány kedden dönt e  kérdésben. A hangsúlyt továbbra is az M3-as autópálya építésére helyezzük, annak érdekében, hogy minél hamarabb elérjük az ukrán–magyar  államhatárt, és ez a régió minél hamarabb be tudjon kapcsolódni a magyar gazdaság vérkeringésébe. Az is jó hír, hogy Kárpátalján a beruházásoknak, befektetéseknek mintegy 1/5-e magyar befektetésnek minősül. És azt kell mondanom, hogy mi bízunk abban, hogy nemcsak Magyarországon mennek a dolgok majd jó irányba, hanem bízunk Ukrajna szuverenitásában is, és bízunk abban is, hogy az ukrán kormányzat képes lesz arra, hogy erőteljes és jó kormányt adjon ennek az országnak, és világos irányt szabjon Ukrajna fejlődése számára. Olyan világ elé nézünk, amikor magyarnak lenni nem hátrányos megkülönböztetést, hanem ha jól építik önök az anyaországgal a kapcsolatokat, akkor Európa egyik legsikeresebb, leggyorsabban fejlődő nemzetéhez való tartozást is jelentheti. Önök akkor lehetnek Ukrajnának jó polgárai, ha megmaradnak jó magyaroknak. Kívánok ehhez önöknek jó lelkierőt, fizikai egészséget és sok sikert az előttünk álló esztendőkben.

A Beregszászi Tanárképző Főiskola megtekintése után Magyarország miniszterelnöke az Ökumenikus Szeretetszolgálatnak 40 ezer dollár értékű adományt nyújtott át. Ezt követően sajtótájékoztatót tartott, amelyen a KMKSZ elnökének a kárpátaljai közigazgatás átszervezésével kapcsolatos javaslatára is reagált.

Orbán Viktor: Ismerjük az elgondolásokat, érdeklődéssel figyeljük. Ez idáig nem jutottak el ezek a fölvetések arra a szintre, hogy az ukrán kormányzat foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Amennyiben ez megtörténik, tehát eléri az ukrán politikában azt a szintet és súlyt az ügy, amikor az ukrán szervek ezzel foglalkoznak, akkor Magyarország készen áll arra, hogy erről a kérdésről is tárgyaljon majd Ukrajnával, de ez most – embrionális állapota miatt  – még nem tudott szerepelni a napirendi pontok között. A gondolat viszont olyan, amellyel érdemes foglalkozni. Nem Budapestről kell megmondani, hogy az ukrán közigazgatás alakulásának melyek a szerencsés irányai, ezt majd eldöntik részben Kijevben az ukrán hatóságok, részben pedig azok a nemzetiségiek, közöttük a magyarok, akik itt élnek Ukrajna területén. Ez megint olyan gondolat, ami itt szüle-tett. És mint minden ilyen határon túli magyarok köreiben született gondolattal érdemes foglalkozni a magyar kormányzatnak.
Ami a gazdasági ügyeket illeti – mert a megbeszélések középpontjában ez állt – egy gyors megállapodást kötöttünk arról, hogy három hónapon belül két találkozót tart az ukrán–magyar gazdasági vegyesbizottság. Ez eddig nem működött. Létezett ugyan, de már nagyon régen nem hívták össze. Most lesz egy, ukrán földön, és lesz egy, magyar területen, összekötve üzleti találkozókkal. Azt várjuk ettől, hogy felgyorsulnak a kereskedelmi kapcsolataink, ezek most ugyanis zsugorodó félben vannak. Az elmúlt egy évben az ukrán–magyar kereskedelem kapacitása, volumene, sajnos csökkent és nem növekedett. Ezt a folyamatot szeretnénk megfordítani. Én azt is elmondtam a kormányzattal való megbeszéléseken, hogy most már úgy látom, Magyarország elérte azt a mértéket, amikor érdemes külkereskedelmünket az EU országai felé irányítani. Ez több mint 70%. Magyarország ma külkereskedelmének nagyobb százalékát irányítja az EU országai felé, mint az EU-s országok maguk. Tehát, nekünk szükségünk van arra, hogy egy kiegyensúlyozottabb gazdasági kapcsolatrendszerünk legyen és ebből a szempontból Ukrajna kitüntetett partner.

Gecse Géza: Miniszterelnök úr, a nemzetközi diplomáciában nem szokatlan jelenség az, hogy a nagyobb nemzetrész érdekében feláldozzák a résznemzet érdekekeit, és ez az aggodalom a KMKSZ mostani közgyűlésén meg is fogalmazódott.

Orbán Viktor: Igen, de a mostani magyar kormány programját lapozgatva mindenki láthatja, hogy a határon túli magyarok ügye szerves részét képezi a magyar külpolitikai elgondolásoknak. Tehát, mi egy kárpát-medencei összmagyarságot érintő fölemelkedésben gondolkodunk. Ezt a KMKSZ összejövetelén is elmondtam, hogy a magyar gazdasági sikerek, amelyeknek az első jelei már megjelentek, és amelyről most már az egész világ beszél, mi több, most már mi magyarok is kezdjük otthon elhinni, hogy a magyar gazdaság valóban egy az emberek tömeges felemelkedését jelentő szakaszába érkezett. Nos, ennek a jótékony hatása nemcsak Magyarországon lesz majd érezhető, hanem a határon túli magyarok számára is. Én egy kárpát-medencei összméretekben is érzékelhető jelentős magyar fölemelkedésre számítok és ez tudatosan vállalt része a mi gazdaságpolitikánknak: támogatjuk az ide érkező beruházásokat. Nézzük például Kárpátalját. Az itteni beruházások, magánvállalatok invesztícióinak 1/5-e, tehát több mint 20%-a például magyar beruházás. Hasonló jeleket figyelhetünk meg Erdély, a Felvidék irányába, tehát itt egy kárpát-medencei reneszánsz is kikerekedhet mindabból, amit most Magyarországon csinálunk. Én legalábbis bízom ebben.

Gecse Géza: Mikorra várható a vereckei emlékmű felavatása?

Orbán Viktor: Azt hiszem, hogy talán nincs a teremben olyan bátor ember, aki erre a kérdésre határozott választ tudna adni. Tárgyaltunk a kérdésről. Kucsma elnök úrral való megbeszéléseken ez sorra került és továbbra is dolgozunk azon, hogy megoldást találjunk. Ez a megoldás most még nincs a kezünkben. Önök is tudják, hogy a határon túlról, de különösen Ukrajnából nagyon nagy az igény arra, hogy Magyarországra jöhessenek dolgozni. A magyarországi béreket, amelyeket mi nagyon alacsonynak gondoljuk – azok is – összevetve a magyarországi munka színvonalával, és összemérve a munkateljesítményt a nyugat-európai teljesítményekkel. Azonban egy ukrajnai összevetésben ez meglehetősen magas bérnek számít. Ezért az Ukrajna területén élő magyarok szívesen jönnek és jönnének nagyobb számban is Magyarországra dolgozni. Ennek a rendszere ma, próbálok nem szükségtelenül súlyos szót találni, majdnem meg-alázó és méltatlan. Holott ezek az emberek nem segélyért jönnek, hanem dolgozni akarnak. Úgy gondolom, elemi kötelességünk, hogy egy áttekinthető, világos, jogokat megállapító és kötelezettségeket szabályozó jogi rendszert építsünk föl, amely ezt az emberileg fájdalmas és sértő elemet kiiktatja, vagy a Magyarországon való munkavállalás jellegét megszünteti. Még nem volt a kormány előtt az előterjesztés, sőt, még államigazgatási egyeztetésen is csak az első olvasatban fordult meg. Ez jogilag szabályozná, hány munkavállalási engedély adható ki, ezek milyen időtartamúak, hogyan lehet igénybe venni őket, egy ember hányszor veheti igénybe, és így tovább, és így tovább.

Vissza a főoldalra - kattintással