Erdélyi Napló, 1999.június 8.

Szóra bírtak

Az igazat megvallva az Erdélyi Napló 1999. május 18-ai számának első átfutása közben nem figyeltem fel Molnár Judit Határon innen a határok nélkül című cikkére, ezért is reagálok kissé megkésetten. Jó előre leszögezem: semmi közöm a műsor szerkesztőségéhez, azon túl, hogy néha meghallgatom, amit készítenek és járatom a hírlevelüket. Másik oldalról pedig az Erdélyi Napló egyik kedvenc újságom, mely az erdélyi szabad sajtó egyik utolsó, kissé omladozó bástyájának számít.

Mivel nem voltam ott a közönségtalálkozón, a cikk konkrét tartalmát illető ítéletem nem alapulhat szilárd talapzatra, nem is kifogásolom a Molnár Judit által közölt tényeket. Legfeljebb élhetek a gyanúperrel írása pikírt hangneméből kiindulva, hogy kissé szelektív lehetett az emlékezete, mely a jelek szerint csak a negatív mozzanatokat rögzítette. De ezt hagyjuk a szemtanúkra.

Azért ültem ugyanis a billentyűzet elé, hogy jelezzem: szerintem messzemenően elfogadhatatlan az a magyarnarancsos, vitriolosnak szánt hangnem, amivel a Napló munkatársa közelít tudósítása tárgyához. Mindenben igaza lehet. Hogy már eddig meg kellett volna esnie egy ilyen találkozónak. Hogy nem kapott kellő teret az, ami a közönséget (vagy ami Molnár Juditot) érdekelte. Hogy késtek 40 percet stb. Mindez szerény véleményem szerint messze nem motiválja, hogy ilyen gúnyos hangnemben, nem is leplezett rosszindulattal írjon egy olyan csapat erdélyi látogatásáról, mely a magyar médiában a nemzeti gondolkodást, az össznemzeti szemléletet képviseli.

Úgy ítélem, az Erdélyi Naplónak és minden összmagyarságban gondolkodó orgánumnak kötelessége konstruktívan hozzáállni a barikád azonos oldalán levő harcostársakhoz. Nem a bírálatot kifogásolom, hanem annak stílusát s azt a romboló indulatot, ami mögüle kiérződik.

Olyan elsöprő fölénnyel rendelkezik határon innen és túl a nemzetsemleges, illetve nemzetellenes médiatábor a Népújságtól vagy a Bihari Naplótól a Népszaváig vagy a Népszabadságig, hogy nem engedhetjük meg magunknak az egymás közötti felesleges csörték luxusát.

Tisztelettel
Borbély Zsolt Attila
Budapest