Magyar Hírlap, 2003.december 27.

Makai József

főmunkatárs (makai@mhirlap.hu) szerint a berzenkedés a kettős állampolgárságtól azzal is magyarázható, hogy félnek a szavazati jogtól: a szocialisták egy része azt hiszi, mindegyik határon túli magyar jobboldali szavazó

Szorongás a szavazócédulától

Ötvenezer aláírást adtak át Budapesten a vajdasági magyar pártok. Az ötvenezer azt kéri a magyar kormánytól: anélkül lehessenek magyar állampolgárrá a vajdasági magyar közösség tagjai, hogy áttelepülnének Magyarországra.

A magyar kormány nagyon nem örül az ötletnek, de becsületére legyen mondva, hogy a külügyi vezetés porhintése, denunciálása és csúsztatása után - legalább már tárgyal a vajdasági magyarokkal.

Ez persze csupán annyit jelent, hogy szakértői tárgyalások zajlanak, semmi többet. Nem jelenti azt, hogy a vajdasági - és más kisebbségi sorban élő magyarok számára kedvező döntés születne annak ellenére sem, hogy december elsején az ügy szempontjából rendkívül fontos dokumentum jelent meg: Mádl Ferenc államfő állásfoglalása a kérdésről, amelynek nyomán négypárti egyeztetésre is összeültek a parlamenti pártok. A szakértői tárgyalások sikerében azért sem bízom különösebben, mert az állampolgárság belpolitikai kérdés, és a Külügy vezetését hajthatatlannak látom.

A Bem rakpart egyébként októberben fellélegzett. Akkor Zoran Zivkovic szerbiai miniszterelnök budapesti tárgyalásai után azt mondta, hogy az etnikai alapon megadott állampolgárság Szerbia és Crna Gora számára elfogadhatatlan (a nyilatkozathoz eurohalandzsát is mellékeltek, miszerint az elképzelés "ellentétes a XXI.századi Európa szellemével, ami nagyon jól hangzik, de értelmetlen). Azt változatlanul nem tudni, miért mondta ezt és milyen kérdésre válaszolva Zívkovíc, ám ha nyilatkozatát komolyan vesszük, akkor a magyarországi törvényt is úgy kell módosítani, hogy az megfeleljen a szerbiai miniszterelnöknek. Hiszen, ha úgy tetszik, a magyar állam már most is - és ennek jó ideje már - etnikai alapon ítéli oda az állampolgárságot: a magyar nemzetiségűek előnyt élveznek, amikor letelepedési engedélyért folyamodnak, illetve amikor honosításukat kérik. Zivkovc azt is mondta, egyezmény kéne a két ország között arról, hogy a kettős állampolgárság minden polgárt megillessen (és ez nem is lehetetlen: a megállapodás rögzíthetné, hogy bárki kérvényezheti, a másik állam állampolgárságát, majd azt az illető állam - hatályos szabályai alapján - elbírálja és vagy megadja, vagy nem). Budapest és a vajdaságiak szakértői tárgyalásaiba a horvátországi magyarok is szeretnének bekapcsolódni, és a Külügyminisztérium nem ellenzi ezt.

Érdekes helyzet: Horvátország nem köti letelepedéshez a honosítást; az állampolgárság minden horvátot megillet. Az ottani magyaroknak vajon mit mond Budapest?

Egyébként a szerb kormányfő mintha arra a kérdésre válaszolt volna, hogy mit szólna, ha a magyar állam kiterjesztené az állampolgársági törvényt a határon túl - jelen esetben a Vajdaságban - élő magyarokra. Ez a felvetés azonban ostobaság, és nem is lehet cél: a magyar államnak nem osztogatnia kell az állampolgárságot, hanem lehetővé tennie, hogy azok is kérhessék, akik nem telepedtek le Magyarországon. Milyen alapon kérhetnék? Azért, mert magyarok. És ebbe nehéz belekötni. Ha a jelenlegi megoldás nem lenne EU-konform, akkor meg kellene változtatni, márpedig erről nincs szó. És nem is diszkrimináció, ha az állam eldönti, kinek milyen kritériumok alapján ad állampolgárságot. A köztársasági elnök állásfoglalása szerint "el kell választani a diszkriminációt az indokolt és elfogadható különbségtételtől". A határon túli magyarok magyar állampolgárok leszármazottai: közük van a nemzethez, és lehet közük az államhoz is.

Igen ám, de ha a vajdaságiaknak egyszerűbben adnák meg az állampolgárságot, akkor azt minden magyarra ki kell terjeszteni, akár az "amerikásokra" is. Igen. Sőt rájuk már kiterjesztették.

Amikor Venezuelában rosszra fordult a helyzet, az ott élő magyarok egy része - több évtized után visszatelepült Magyarországra (Fordított exodus Latin-Amerikából, Népszabadság, 2002. november 13.).

November óta az Ukrajnában, illetve Szerbiában élő magyarok vízummal jöhetnek Magyarországra. A Külügy politikai vezetése - a maga szempontjából érthetően - nagy sikerként próbálta eladni, hogy a vízumot egyszerűen és ingyen megadják minden szerbiai, illetve ukrajnai kérelmezőnek. Ez természetesen részben siker és jó hír. Csakhogy: Magyarország az EU-csatlakozás után kénytelen lesz azon dolgozni, hogy mielőbb megfeleljen a schengeni követelményeknek. Ez elemi érdeke lesz - ám a schengeni egyezményhez való csatlakozás egyúttal az ingyenes nemzeti vízum végét is jelenti majd.

Az állampolgárság egyszerűsített megadása előtt nyilván mérlegelni kell a döntés hatásait, ám attól tartok, az elképzelés előbb vérezhet el a szocialisták egy részének hajthatatlanságán, mint azon, hogy túl sokan települnének át.

Mitől félnek? A szavazóktól. Akik ellenzik az állampolgárság egyszerűsített megadását, két feltevésből indulnak ki. Az egyik az, hogy mindegyik határon túli magyar potenciális jobboldali-konzervatív szavazó. Bár jelenleg nem szavazhat az, akinek Magyarországon nincs állandó lakhelye és a választás napján nem tartózkodik az országban, ha túl sok szavazati joggal gyakorlatilag nem bíró állampolgár "keletkezne" - és ez a másik feltevésük -, kénytelenek lennének megváltoztatni a törvényt, és lehetővé tenni a szavazást. És itt ismét beugrik az első számú feltevésük: azok a voksok nem nekik kedveznének.

Az átvándorlást úgysem tudják megakadályozni a kormányok, legfeljebb lassítani. Nem tudom, miért hiszik, hogy mindenki a jelenlegi ellenzékre szavazna. Ám ha még sokáig így kezelik a kérdést, akkor valóban lesz okuk félni.