Reguly Antal térképe az Észak-Ural megismerésében

Klinghammer István, egyetemi tanár, az MTA levelező tagja

Gercsák Gábor egyetemi docens, ELTE

Reguly Antal (1819-1858) értékes nyelvészeti és néprajzi anyagot gyűjtött össze az Ural-hegység északi területein. Tudományos kutatásainak az a része, amelyben az általa bejárt terület földrajzát írja le, jelentőségében ugyan elmarad említett gyűjtése mögött, de útjáról készített térképe eme munkájából messze kimagaslik.[1] A ritkaságszámba menő térképet először 1906-ban a Magyar Földrajzi Társaság adta ki, és Pápay József a kiadáshoz írott szövegben az elkészítés módszerével is foglalkozott.[2] Nem foglalkozott azonban 1955-ig a földrajzi szakirodalom a térkép keletkezési körülményeivel, – és főleg azzal a kérdéssel, hogy ez az eredmény hogyan illeszthető az Észak-Ural megismerése történetébe. Borbély Andor abban az évben kiváló tanulmányban vizsgálta ezt a kérdést.[3]        

A korai ábrázolások

Míg Európa felfedező népei Kelet-Ázsia felé a tengeren keresték az utat, addig az oroszok helyzeti előnyüket kihasználva lassanként birtokba vették Kelet-Európa végtelen síkságait, és elérték az Uralt, – a „Nagy Sziklát”, ahogy akkor nevezték.

Európa népeinek a 16. századig meglehetősen kezdetleges elképzelései voltak az orosz állapotokról. Oroszországról az első megbízható híranyagot Herberstein, Sigismund (1486-1566) német követ hozta, aki először 1517-ben, majd 1525-ben járt az országban, hogy az orosz-lengyel fél között békét közvetítsen. Herberstein figyelő szemmel tanulmányozta az ország földrajzát és tapasztalatait 1549-ben latin nyelvű könyvben adta ki.[4] Művéhez térképet is mellékelt. Ez az első fontos munka, amely Nyugat-Európával megismertette Oroszországot. A térkép helyesbítette az ókori geográfusok Ptolemaiosz óta létező tévedését.[5] [1. ábra]

Herberstein térképét orosz forrásanyagok igénybevételével készítette el. Térképe volt az első, amely az Ural-hegységet helyesen, meridionális irányban húzódó hegyláncnak tüntette fel. [2. ábra] Ez a térkép lett forrása a 16. század nagy németalföldi kartográfusainak, Orteliusnak és Mercatornak, akik ennek alapján szerkesztették atlaszuk lapjait.       

A 17. századi cári birodalomban egymás után készültek térképek.

Godunov, Pjotr (?-1670) 1629-ben és 1667-ben, Remezov,Szemjon (1642-1720 után) 1672-ben és 1698-ban adott ki térképet, amelyen Szibériát és az Ural-hegységet ábrázolták.[6] Az 1667. évi Godunov-térkép[7] az Ural-hegységet a valóságnak megfelelő irányban ábrázolja [3. ábra].  A közel négyzet alakú, 38x30 cm méretű térkép déli tájolású.

A 18. század elején Kirilov, Ivan (1695-1737) hozzáfogott az orosz birodalom atlaszának elkészítéséhez. Atlaszát 1734-ben, 15 térképpel adta ki.[8] Az Ural vonulatát kis árnyékolt kupacokkal jelezte. [4. ábra]

Az Ural-hegység ábrázolása további fejlődést mutat az Orosz Tudományos Akadémia 1745-ben elkészült „Orosz Atlaszának” térképlapján.[9] A térkép hegyábrázolása jellegzetesen kupacos, az Ob folyó torkolati kanyarulatát helyesen ábrázolja.[10] [5. ábra]

Oroszország térképi ábrázolásának kiteljesedése Lomonoszov, Mihail (1711-1765) nevéhez fűződik. A jeles tudós 1757-ben állt az akadémia Földrajzi Szakosztályának élére, és fő feladatának az „Orosz Atlasz” helyesbített új kiadását tekintette. A szakosztály hatalmas munkát végzett, 250 (!) térkép összeállítását és kiadását gondozta.

A 18. század második felében a birodalomban megindult vízszabályozási és útépítési munkálatokat, a természeti kincsek feltárását irányító hivatalok is önálló térképezésbe kezdtek. A térképezés a 19. század elejére sokoldalúvá vált.

Reguly térképének forrásai

Reguly Antal felhasználta mindazokat a térképeket, amelyek a 19. század elején az Észak-Uralról megjelentek.

Térképének északi partvonalát Ivanov kormányos Pecsora és az Ob folyók torkolata közti felmérése alapján, a Tengerészeti Minisztérium Vízrajzi Osztályának 1843-ban kiadott térképe felhasználásával készítette el. A keleti határt két kutató, Ermann az Ob folyó melletti Obdorszk és Berezov települések, illetve Fedorov Tobolszk városának csillagászati helymeghatározása alapján rajzolta meg. A déli határvonalat ugyancsak Fedorovnak a Tura folyó melletti Turinszk és Bogolovszk csillagászati helymeghatározása alapján tűzte ki. A nyugati határt Kruzensternnek 1843-ban a Pecsora folyóról készített felvétele alapján ábrázolta.[11] Az Usza folyót szintén erről a térképről vázolta fel. Ennek térképezését Popov mérnök-alezredes még 1806-ban elvégezte.[12] Felhasználta még a permi kormányzótól kapott ún. Laszky-féle térképet is, amelynek kéziratos példánya megvan Reguly hagyatékában.[13] A térképet a kormányzóság hivatalnokai készítették el számára a permi tartományi helynév-listával együtt. Az adatokat Reguly felhasználta térképén a néprajzi határok ábrázolásánál. (A Laszky-féle térkép az É.sz. 54°-62°, és a ferrói hosszúság 68°-86° közti területet ábrázolja.) Reguly említést tesz még néhány térképről, amelyeket főleg utazásainál használt fel.[14] Így a Schubert-féle térképek hat szelvényét említi a Volga vidékéről, és egy svéd térképet a Lappföldről. Schubert lapjairól megjegyzi, hogy „ez jelenleg Oroszország legteljesebb térképe, amelybe a legutolsó felmérések is be vannak dolgozva.”[15]          

Reguly térképe

Ezek a térképek álltak Reguly rendelkezésére, amikor észak-urali útja során a vogulok földjére érkezett. Reguly az általa bejárt területről térképvázlatokat készített.[16] Ezek a vázlatok a hozzájuk tartozó feljegyzésekkel együtt igen jó térképi alapanyagok, és mint az Észak-Ural első részletes térképezési emlékei különös érdeklődésre tarthatnak számot.[17] A vázlatokhoz csatolt jegyzetben Reguly leírja, hogy „Abroszomon egész terület összesen tészen: vogul (vörös színbe foglalt) 3825 négyzetmérföld, osztják (zöld színbe foglalt) 2555 négyzetmérföld, (fehér színbe foglalt) 1590 négyzetmérföld, [együtt] 7970 négyzetmérföld.” Regulynak az volt a szándéka vázlataival, hogy a bejárt terület néprajzi térképének elkészítéséhez használja fel azokat. Kutatóútjának befejezése után, 1846. augusztus 25-én érkezett meg Pétervárra.

Az 1845-ben megalakult orosz Földrajzi Társaság megalakulásakor felmerült az a gondolat, hogy az Észak-Ural kutatására és térképezésére expedíciót küldjenek ki. Az expedíció szervezésének idején érkezett meg Reguly Pétervárra. Az ottani tudományos körök[18] már előzőleg is tájékozva voltak útja eredményéről, és amikor Pétervárra érkezett, felkérték, hogy gazdag helyrajzi anyagát ott dolgozza fel és az általa bejárt vidék térképét rajzolja meg. Reguly az ajánlatot elfogadta, – belátta, hogy sehol alkalmasabb hely nem kínálkozik munkája elkészítéséhez, mint Pétervárott. Gyenge egészségi állapota miatt azonban csak 1847. január végére készült el térképével és a hozzá fűzött magyarázatokkal.[19]

A térkép 16 negyedrét oldalon, 76x108 cm nagyságban az északi szélesség 58°-70°, és a keleti hosszúság 72°-89° közötti területet, mintegy 8000 földrajzi négyzetmérföldet ölel fel. Ma már nagyon ritka, hazánkban csak az MTA két példányában ismeretes. Címe: „Ethnographisch-geographische Karte des Nördlichen Ural Gebietes. Entworfen auf einer Reise in den Jahren 1844 und 1845 von Anton v. Reguly. St. Petersburg, 1846.” Kőnyomatos, cca 1: 1.200.000 méretarányban, 76x108 cm méretben. A térkép gazdag névrajza – közel 600 földrajzi nevet tartalmaz – megkönnyíti a rajta való eligazodást. A hegyeket csíkozással ábrázolja, magassági adatokat nem tüntet fel. Vízrajza igen bőséges, a kisebb hegyi patakokra is kiterjedő. Az úthálózat bemutatására háromféle megkülönböztetést használ, saját útvonalát nyilakkal ellátott vonallal jelzi. Különleges gonddal tünteti fel a településeket, a nagyobbak jelölésére körök kombinációját használja. Meghatározó tartalma Reguly térképének a néprajzi határoknak és a földművelés és állattenyésztés határának bemutatása.[20]

Reguly térképének megjelenését nagy örömmel fogadták a pétervári tudományos körök.[21] Reguly térképét a Földrajzi Társaság által 1847-ben az Észak-Ural feltárására kiküldött Hofmann-expedíció eredménnyel használta. Az expedíció vezetése több példányban sokszorosította, és minden tagja kapott belőle, – úgyhogy a térkép az expedíciónak útikalauza lett. Az expedíció tudományos eredményeit tartalmazó első kötetben[22]azonban elmulasztottak megemlékezni Regulyról.[23] Amint Reguly az első kötet megjelenéséről értesült, 1853. március 15-én levelet írt Pétervárra. Aziránt érdeklődött, hogyan használta fel az expedíció az általa nyújtott adatokat? Amikor megtudta, hogy az expedíció a nyomtatásban megjelent leírásában nem emlékezett meg róla, nagyon megsértődött miatta.[24]Hoffmann ezredes, az expedíció vezetője a második kötetben jóvátette a mulasztást és elismerte Reguly érdemeit.[25]Hogy az expedíció részéről adott elégtétel teljes legyen, az MTA könyvtára részére küldött kötet belső lapjára Hofmann sajátkezű ajánlósorokat írt, amelyben elismerte Reguly érdemeit.

Reguly akadémiai előadása térképéről

A Hofmann-expedíció második kötetének megjelenése után az MTA történelemtudományi osztályának 1856. június 2-i ülésén bemutatta térképét és ismertette annak készítési módját. A következő ülésen – június 30-án – folytatta előadását, és mivel Redennek, a bécsi Földrajzi Társaság alelnökének szívességéből ekkorra már megkapta a Hofmann-expedíció térképét, a két térképet összehasonlíthatta egymással.[26] Akadémiai előadásainak szövege, amint arra Pápay is hivatkozik 1906-os dolgozatában, megvan az MTA kézirattárában.[27]Ismertetésével már Pápay is megpróbálkozott, azonban a kézirat annyira tele van javításokkal és pótlásokkal, hogy összefüggő ismertetésre nem volt alkalmas. Valószínűleg Reguly előadásának első fogalmazványai voltak. A két akadémiai előadás szövegét 1955-ben Borbély „fejtette meg” Bella Miklós segítségével.

A két akadémiai előadás után Reguly nem foglalkozott többet térképével. A térképezés tudománya iránt azonban továbbra is érdeklődött. 1857 nyarán, bécsi tanulmányútján meglátogatta a híres katonai földrajzi intézetet, felkereste a legkiválóbb kartográfusokat, többek között Hauslab, Franz táborszernagyot (1798-1883), Scheda, Josef ezredest (1815-1888) és Streffleur, Valentin (1808-1870) domborzatábrázolási szakértőt, és az MTA Kézirattárában meglévő feljegyzései szerint[28]alaposan tanulmányozta a térképfelvétel és a térképkészítés eljárásait.                  

Tanulmányai eredményének felhasználására már nem kerülhetett sor, mert 1858. ugusztus 23-án váratlanul elhunyt.      

Összegzés

Reguly Antal észak-urali felfedező útja nem tartozik az ún. nagy felfedező utak csoportjába. Munkájával azonban hozzájárult Oroszország egy számunkra fontos részének megismeréséhez. Prioritását az orosz források is elismerték. Az újabb irodalomban megfeledkeznek térképezésének úttörő jellegéről, inkább mint nyelvészt és néprajzi gyűjtőt méltányolják. Levéltári adatok és a kortársak írásai alapján azonban megállapíthatjuk, hogy térképe megjelenésének idejében igen hasznos szolgálatot tett, adatait a tudományos körök megfelelően felhasználták. Szorgalmas megfigyeléseinek eredménye azoknak a munkáiban él tovább, akik kutatóútjának bőséges adathalmazából merítenek.

Igazat kell adnunk Regulynak, amikor második akadémiai előadásán arra hivatkozott, hogy : „az érdem, melynél fogva amaz örök homállyal fedett tájakat az ethno- és geográfiai tudás színvonalára emeltem, nem lehet, hogy tőlem megvonassék.”