Időutazás az ELTE BTK-n

1990 óta tanítok az ELTE Új- és Jelenkori Egyetemes Történeti Tanszékén, de az eljárás, amivel 2018 szeptemberében szembesülnöm kellett, párját ritkító meglepetésként ért!

Búr Gábor tanszékvezető tavaly szeptember elején behívat és azt hallom tőle, hogy május végén, amikor beszámoltattam diákjaimat, panasz érkezett, ami az ELTE HÖK közvetítésével érkezett hozzá. E panasz lényegi eleme, hogy az egyik hallgatómat a mostani munkahelyemen számoltattam be, aki az ottani körülményekkel nem volt elégedett – mondta.

Amennyiben? – kérdeztem. Őt nem érdekli az „amennyiben”, az ELTE HÖK-kel ő, vagyis Búr Gábor nem kíván konfrontálódni, a szokásos órámat ezért ne az én nevem alatt hirdessük, hanem a kollégámmal együtt, akivel az idei szemeszterben együtt szerettem volna dolgozni. Nem az lett volna a természetes, hogy ezt mindjárt még május végén azon frissiben tisztázzuk? Bár most sincs későn!  Üljünk le és beszéljük meg! – ajánlottam. Ő nem akar ezzel foglalkozni! – válaszolta Búr Gábor, de a szokásos őszi magyar szemeszteri órára való jelentkezést a diákok számára lehetetlenné tette.

Vajon nem az a normális, ha valakinek baja van valakivel, akkor szól neki? Ha pedig már a HÖK-nél van az ügy, akkor nem illene megkérdezni az érintettet is, mielőtt bárki fűhöz-fához rohangálni kezdene? Különös tekintettel arra a körülményre, hogyha alaptalan, amivel valakit gyanúsít, annak büntetőjogi következményei is lehetnek? Erre a kérdésre sem kaptam választ.

HÖK-haverok? Buli? Fanta?

Éppen ezért bementem a HÖK-irodába, ahol az ELTE-történész-HÖK vezetőjétől: Berta Andrástól megtudom, hogy még május végén-június elején ő járt HÖK-ös kolléganőjével Búr Gábornál és az ELTE Történeti Intézet vezetőjénél: Borsodi Csabánál(!) mivel a panasz nem hozzá, hanem Antallóczy Zsannához érkezett, aki a panaszt tevő hallgatónő barátnője.

Antallóczy Zsanna

Vajon elég bármelyik egyetemi hallgató panasza, hogy az ELTE HÖK intézetvezetőhöz, tanszékvezetőhöz forduljon – anélkül, hogy a panaszban érintettet megkérdezték, esetleg értesítették volna?

Vajon elég-e valamelyik ELTE HÖK-ös tisztségviselő jóbarátjának/barátnőjének lenni vagy kell hozzá valami más is? Egyáltalán mi volt a cél?

Egyik kollégám véleménye, aki az egyetemi gyakorlatot ismeri, idézem:
A személyes tapasztalatom az, hogy ezekre a vezetés vagy összezár és elhessegeti, vagy "használja".

Avagy mi lehet a valóság és miként működhet a HÖK az ELTE BTK-n?

A tavalyi szemeszter végén valamennyi diákomnak lehetőséget biztosítottam, hogy javítsanak – akinek nem volt jó az egyetemen, annak az irodában, ahol most éppen dolgozom - ez kb. 200 m-re van az ELTE BTK-tól.

Csak az említett eset után néztem utána és derült ki számomra, hogy feljelentőm Mendrey László harcos szakszervezeti vezető lánya volt, akinek a félév végén a hiányosságait érdemes volt orvosolnia, hogy jobb jegyet kaphasson.

Az édesapa: Mendrey László a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezetének az elnöke volt, de tavaly áprilisban annak ellenére váltották le, hogy – jó három évtizede – a szervezet alapítója volt.

Május végén Mendrey László lánya a megbeszélt találkozóra bejött, tartott egy nem igazán komolyan vehető szeánszot, de miután megírattam vele, amivel tartozott és kikérdeztem, kapott egy jegyet és mehetett isten hírével!

Nem tudni, hogy innen miért vezetett az útja az ELTE HÖK-re!

Az ELTE HÖK-ről érdemes idézni az egyik egyetemi hallgató frissnek mondható véleményét: „…velük nem érdemes tárgyalni semmi ügyben, mert semmihez nem értenek, alapvető feladataikat sem képesek ellátni, fokozatosan félreinformálnak mindenkit, facebook-ozáson és a pénzük felmarkolásán kívül semmihez nem értenek, náluk minden csak "haveri" alapon működik és, ami a legrosszabb, hogy tulajdonképpen olyanok, mint a politikusok, csak addig aktívak és odaadóak, amíg a szavazatokat kell begyűjteniük.”

Apa és lánya szíve egyszerre dobban!

Normális és tiszteletre méltó, ha a gyerek számára a szülő példakép. Mendrey László lánya számára az apukája kétségtelenül az, miként tavalyi április 14-i Facebook-bejegyzése is tanúsítja:

„Az én Apukám arra tanított engem, hogy soha ne alkudjak meg. Az én Apukám arra tanított engem, hogy az igazságomért mindig meg kell küzdenem. Az én Apukám arra tanított engem, hogy vannak jogaim. Az én Apukám arra tanított engem, hogy soha ne adjam fel. Az én Apukám arra tanított engem, hogy álljak ki másokért. Az én Apukám arra tanított engem, hogy a szabadság, hogy a szabadságom a legfontosabb, és Ő azt mondta nekem, hogy kötelességem küzdeni érte. Az én Apukám azt tanította nekem, hogy egy demokráciában dönthetek a sorsomról. És az én Apukám azt mondta nekem, ez nem demokrácia. Édes Apukám, nekem Te vagy a hősöm. Én ma érted tüntetek. Takarodjon ez a szar banda, és szerezzük vissza a szabadságot!”

Persze kérdés, hogy akkor is ennyire harcos-e Mendrey László lánya, ha nem az ő igazsága az igazság?

Mint ahogy az is, hogy Mendrey László is annyira lelkes-e, ha nem az ő igazsága az igazság?

 

További kérdés, hogy az ELTE HÖK is ennyire harcos-e, ha nem az ő igazságuk az igazság? És ha a helyzet ez, akkor vajon ki akarják-e deríteni?

Szeptemberi látogatás az ELTE BTK Történeti Intézetében

Borsodi Csabát másodszorra tudtam elérni az egyetemen – nem csak a bő három hónappal korábbi találkozóról kérdeztem, hanem másról is.

Végül annyit tudtam meg tőle, hogy az ELTE épületén kívül nem szerencsés a diákokat beszámoltatni még akkor sem, ha az elvben nekik kedvez. Ő a HÖK-ösöknek azt javasolta, hogy amennyiben olyan súlyúnak ítélik meg a panaszt, menjenek el vele a rektorhoz(!), mivel van mellette egy diák-panaszokkal foglalkozó rektori biztos – az majd elbírálja az ügyet!

Figyelem! Ismerjük egymást Borsodi Csabával és ez volt a reakciója!

Szeptemberi látogatás Sonkoly Gábor dékánnál

Sonkoly Gábort egy évvel ezelőtt választották az ELTE BTK dékánjává. Nem ez ügyben kerestem, de beszélgetés közben kiderült, hogy az ELTE HÖK-ösök keresték és ő nekik azt javasolta, hogyha olyan súlyúnak érzik az „ügyet”, akkor utalják etikai bizottság elé. A dékánnak jeleztem, hogy amennyiben nincs alapja annak, amivel vádolnak – bár még nem tartunk itt – akkor ez nem etikai, hanem sokkal inkább büntető ügy lehet. Egy tisztázó beszélgetésre azért jó lenne, ha sort tudnánk keríteni, próbálok én is beszélni a HÖK-ösökkel, mivel ebben a történetben a forrás – ők.

Sunnyogás és az ELTE HÖK

Szeptember végén próbáltam az érintettekkel tisztázni az ügyet, de az ELTE HÖK nem reagált érdemben. Tekintve, hogy idén is februárban kezdődik a félév, januárban ismét szorgalmaztam egy tisztázó beszélgetést.

Semmi. Erre bementem az ELTE HÖK-re, megtettem szóban.

Kaptam 2019.január 30-ra végre időpontot, ahol Sonkoly Gábor dékán az ELTE HÖK-ösök, Búr Gábor tanszékvezető és Mendrey László lányának a társaságában elmondta, hogy kérdéseimmel „zaklattam” az ELTE HÖK-képviselőket, ezért nem tartanak igényt a munkámra. Ott volt Búr Gábor tanszékvezető, aki arról tájékoztatott, hogy „elfogyott a bizalom”.

Ha már ismét úgy hoztak döntést, hogy az én álláspontomról tájékozódtak volna, akkor most – utólag – legalább lehet-e kérdésem? – érdeklődtem, tekintve, hogy legalábbis elvben – meghallgatásról volt szó.

Kiderült, hogy Búr Gábor rosszul emlékszik dolgokra. Szó volt a tavasz végi beszámoltatásról és Mendrey László lányának a viselkedéséről – a beszámoltatás során tanúsított magatartásáról én szóltam, de „meghallgatás” valójában a „süketek párbeszéde” volt.

Ezt követően elbúcsúztunk egymástól, majd a dékáni szoba előterében felismertem Mendrey Lászlót, akire rá is köszöntem: „Csak véletlenül nem Mendrey Laci bácsi?” – kérdeztem. Mendrey László kihívott az előtérből a folyosóra, ahol elmondta nekem: amennyiben „zaklatni” fogom a lányát, büntetőfeljelentést tesz. Erre én is elmondtam neki, hogy annak alapján, amit a lánya az ELTE HÖK-nek előadott, lehetne büntető eljárást kezdeményezni, csak ilyet az ember a tanítványa ellen nem szokott indítani.

Sonkoly Gábor tévedése és „zsenialitása”

Sonkoly Gábor az ELTE-nek az a dékánja, akinek a nevéhez az ELTE BTK történetében a már elkezdődött drasztikus elbocsátások fognak kapcsolódni. Bizonyára azzal igyekszik majd magát menteni, amivel előtte nagyon sokan: az ő fennhatósága során sokkal több embert sikerült átmenteni, mintha nem ő lett volna az intézmény vezetője. Sokkal rosszabb lett volna, ha más lett volna a vezető, mint ő, stb.

Az egy kapitális tévedés, hogyha valaki a helyzetet tisztázni és megoldani akarja, zaklatással vádolják! Az ELTE-HÖK-ösöknek nem az a dolguk, hogy unalmas perceikben önkielégítéssel foglalkozzanak vagy a körmüket reszeljék, hanem az, hogy problémákat oldjanak meg! Különösen akkor jogos ez a kívánság, ha ezért még pénzt is kapnak. Egyszerű, hétköznapi civilizálatlanság, ha ahelyett, hogy ezt csinálnák, a hasukat süttetik a nappal. Még Rákosi Mátyás idejében is ügyeltek rá, hogy a titkárságára érkező észrevételekre reagáljanak és ezt időben tegyék!

Nemcsak az ő, hanem a dékán figyelmét is érdemes felhívni arra, hogy ma már szépen dokumentált a szovjet koncepciós perek története. Az 1930-as évek második felétől már Moszkvában is ügyeltek arra, hogy a „nép ellenségeit” előbb kikérdezzék, utána felsorolják a bűneiket – zseniális, hogy ez alkalommal erre valójában nem került sor – és csak utána ítéljék el őket! Az ötvenes évekbe visszatérő időutazásnak és a „proletár humanizmusnak” az ELTE BTK-n legalább ez a része lehetne!

Gecse Géza

Megjelent: a Kapu 2019.03. számának 84-86.oldalán