Magyar Szó, 2003.július 31. 9.old. Közelkép -A nap interjúja

Határok nélkül - írott formában

Megjelent Gecse Géza újságíró Állam és nemzet a rendszerváltás után című könyvének második kiadása

Gecse Géza azok egyike, akiket nem kell különösebben bemutatni olvasóinknak, hisz a Kossuth rádióban a Határok nélkül műsort rendszeresen, illetve alkalomadtán szinte mindenki hallgatja olvasóink közül. S a Vasárnapi Újság hallgatótábora előtt is ismerősen cseng Gecse Géza neve. A Magyar Rádióban és a budapesti Tolcsvay klubban tartott Határok nélkül vitaestek szerkesztett változatát az Állam és nemzet a rendszerváltás után című könyvben jelentette meg, amelynek már a második délvidéki kiadása hagyta el a Logos Nyomdát. Ezt a kötetet a minap Szabadkán, a Szabad Líceumon mutatták be.

- A kötetben szereplő interjúk közül melyik az, amelyiket valamilyen oknál fogva a többinél fontosabbnak érez?

-A magyar történelmi múlttal foglalkozó problémakör, amely most itt a szabadkai könyvbemutatón is nagy érzelmeket váltott ki. Az '56-tal kapcsolatos, Medgyessy Péter és Kövér László interjút, a Pozsgay Imrével, a Nagy Feróval készült beszélgetést emelném ki. Ezek mind kordokumentumok. A másik, amit a többinél fontosabbnak tartok, az alapszerződésekkel kapcsolatos tematika. A Tolcsvay-klubos vitaestek közül - amelyek mindig egy témakör köré vannak szerkesztve - a Habsburg Ottó-Orbán Viktor vitaestünk volt az, amire hosszú időn keresztül vissza tudok emlékezni. A magyarok a hatalomban elnevezésű est vendégei közül Markó Béla, Kasza József és Duray Miklós voltak, a román-magyar viszonyról pedig Tőkés Lászlóval és Németh Zsolttal beszélgettünk. Tehát ezek azok a témák, amelyek az évek múltával is szüntelen újraértékelésre érdemesek, amelyekhez érdemes "visszanyúlniuk" a kutatóknak.

- Miben tér el a délvidéki kiadás az anyaországitól?

- Ez a második kiadás a Tolcsvay klubban megtartott még két vitaest anyagával bővült. Névmutató, képjegyzék is van benne. Gazdagabb a képanyaga, amelyek Finta József és Csete György építészek rajzaival egészülnek ki, a borító grafikája is változott. S ebben Habsburg Ottónak a Gellért Szállóban, a magyarországi könyvbemutatón elhangzott beszédét is közzétesszük, amelynek a jövő számára is van üzenete.

- Melyik az a gond, amelyet a szerbiai, 2000.október 5-i hatalomváltás után a legégetőbbnek lát nálunk, a többi régióhoz viszonyítva?

- Ami biztosan napirendre fog kerülni, az a privatizáció befejezésének a kérdése. Ez Romániában már hihetetlenül nagy vitákat váltott ki, Szlovákiában - úgy néz ki, hogy - egy részét elég tisztességesen rendezték, mint ahogyan Magyarországon is, de vannak a még viszonylag tiszta eseteknek is úgymond lezáratlan fejezetei. Még 2001-ben egy műsort készítettem arról, hogyan zajlik a tulajdonváltás kérdése a határon túli területeken, akkor még bizonyos határidők is elhangzottak Szerbia esetében, de a tulajdonviszonyoknak az a típusú rendezése, ami ahhoz kell, hogy egy ország az EU előszobájába érjen, Szerbiában még nem adatott meg. Úgy érzem, ezzel valamit kezdeni kell, különösen azért, mert tőkehiány van a Vajdaságban, illetve Szerbiában. A vajdasági magyarok viszonylag szerencséseknek mondhatók. Ezt azzal tudom alátámasztani, hogy a legnagyobb háborús viszonyok közepette is csodálkoztam azon, hogy az az infrastruktúra, amelyet a 70-es, 80-as években felépítettek, mennyire erős tud lenni. Tehát vannak olyan hatóerők, amelyek bebizonyították az elmúlt évtizedben, hogy túlélőképesebbek, mint ahogyan azt bárki is gondolta volna. De annyi bizonyos, hogy itt a tulajdon kérdésének rendezése terén valamit tenni kell.

- Itt Szabadkán, a Szabad Líceum-esten a kettős állampolgárság és a vízumkényszer volt az, ami a hallgatóságot igen élénken foglalkoztatta.

- Nem vagyok politikus, a magánvéleményemet tudom csak elmondani. Ha jól emlékszem, a kettős állampolgárságról, vagyis az állampolgári jogok kiterjesztéséről Németh Zsolttal készítettem interjút 2000 áprilisában. Azt válaszolta az akkori magyar politikai államtitkár, hogy Szlovénia és Horvátország tekintetében ő elképzelhetőnek tartja ezt. Idén áprilisban volt egy Tolcsvay-klubos vitaest a kettős állampolgárságról, tehát foglalkoztunk ezzel a kérdéssel. Az egy más ügy, hogy Magyarországon, illetve itt, a Délvidéken is meg kell nézni, hogy egy ilyen politikai kérdésnek a meghozatalánál mire számíthatunk. Ha az emberi jogok szempontjából nézzük, a kettős állampolgárság kérdésének felvetése nem olyan, amiért bárkit máglyára kell küldeni.

- Mennyire tudja a magyar közvéleményt befolyásolni egy ilyen hallgatottságú rádióműsor?

- A mostani kezdési időpont - 19.05 - kedvezőbb, mint az este fél kilences kezdés volt. Azonban tudni kell azt, hogy este 7 órától mindenütt a televízió az, amely átveszi az uralmat. Ami viszont magát a műsort illeti: úgy érzem, rengeteget lehetne rajta javítani. Tehát, nem vagyok elégedett a műsorunkkal, de elégedetlen sem. Szüntelenül azon gondolkodunk, hogyan lehetne az anyaországi közösség számára is "fogyaszthatóbbá" tenni a műsort. A magyarországi közvéleményt azok a problémák foglalkoztatják, amelyek az ország területén vannak, de érdekli őket a határon túli magyar problematika is. Egy sajátosan köztes zónában vagyunk, mert a határon túli téma amennyire belpolitika, annyira külpolitika is. Magyarország különleges helyzetben van, s ennek a "terméke" a Határok nélkül műsor is.

- Ami ritkaság: már most megjelent az internetes változata is az interjú-füzérnek. Kott Ferenccel, a New York-i székhelyű magyar emberi jogi egyesület képviselőjével a minap tették fel a világhálóra az anyagot.

- Annak érdekében történt ez, hogy azok is hozzájussanak, akik nem tudják megvásárolni a kiadványt, illetve, akik a világ más részén élnek. A szöveg a www.gecse.com-on található - tudtuk meg Gecse Gézától. A szabadkai könyvbemutató is olyan volt, mint a műsor: időszerű, problémaorientált, színes, tele olyan érdekességekkel, momentumokkal, amelyek jobban megvilágítanak egy-egy vitás kérdést.

Mihályi Katalin