Megjelent:

Médiakönyv 2002

pp. 241-250.

Gecse Géza:

Csak hangok?

Rádió - a televíziók árnyékában

Határon túli magyarok - a magyar elektronikus tájékoztatásban

"Mindenki tudja, mit jelent különösen Magyarország mai helyzetében az, hogy a hullámokon keresztül minden határon túl eljut a magyar szó. A broadcastingnak nemcsak az a hivatása, hogy a tanyai világba elvigye a magyar kultúrát, jelentősége az, hogy .. az egyetlen szabad összeköttetési lehetőség elszakított véreinkkel…" 1)

1925-ben a Magyar Rádió avatásakor tartott beszédében Kozma Miklósnak, az intézmény első vezetőjének a szavai bizonyos szempontból ma is érvényesek. (Hogy ne mindig Németh László egy évtizeddel későbbi programadó tanulmányából idézzünk!) 2) Kozma kedvező helyzetben volt, mert az akkori politikusok közül csak ő ismerte fel, mekkora a jelentősége ennek az akkor új médiumnak, ezért hagyták, hogy a napi kormányzati politikától független intézményként hozza létre és működtesse 1941-ben bekövetkezett haláláig. Nem bánta meg senki.

A Magyar Rádió akkor abszolút monopol helyzetben volt, hiszen nemhogy a határon túl, de a határon innen sem volt semmilyen magyar rádió és a helyzet alapvetően a II.világháború utáni rendszerek kialakulásáig sem változott meg, amikor immár magyar nyelvű rádióadásokat hoztak létre a szomszédos országokban is.

Nézzük meg, mennyiben más a mai helyzet ahhoz képest, mint amilyen a két világháború között volt. Bizonyos tekintetben ugyanis még mindig hasonlít hozzá, még akkor is, ha a háromnegyed évszázaddal korábbi szerepének jelentős részét a hatvanas évektől kezdve jellemzően csaknem mindenütt átvette a televízió.

1992 -  a magyar műholdas televízió megjelenésének jelentősége

A Duna Televízió 1992-es megalakulása az anyaországtól távol fekvő szórvány- és a székelyföldi tömbmagyar településeken jelentett igazi áttörést, hisz a Magyarországgal közvetlenül szomszédos területeken két közszolgálati csatorna közül választhattak a magyarul televíziózni kívánók. Az 1997 őszén hatályba lépett magyarországi médiatörvény a két földi sugárzású kereskedelmi televízióval szemben egy földi sugárzású közszolgálatit (M1) és két "felet": a már korábban megalakult műholdas Dunát és a közszolgálati M2-t teremtette meg.

A Magyarország határaival közvetlenül szomszédos területeken a magyarországit megközelítő mértékben szereltek fel parabolaantennákat, építettek kábelt, kivéve Kárpátalját, ahol inkább az volt a jellemző, hogy megelégedtek a három földi sugárzású TV-műsorral. A Kárpát-medencében ezeken a szomszédos területeken él a határon túl élő magyarság fele.

A Magyarországtól távolabb eső, vagyis ún. klasszikus szórvány területeken és a Székelyföldön viszont a magyar nyelvű televíziózáshoz mindenképpen szükség van nemcsak a Duna és az M2, hanem a műholdon közvetített másfajta kereskedelmi televíziók vételéhez parabolaantennára, ezért például Dicsőszentmártonban vagy Székelyudvarhelyen e műholdas adók nézettsége - arányait tekintve -lényegesen nagyobb volt és nagyobb még ma is, mint Magyarországon.

A magyar nyelvű televíziózás tekintetében a választék tehát - a médiatörvény 1996-os életbelépése után - bővült. A szórványban élők számára viszont problémát jelent, hogy a főként a szórakoztatásra "szakosodott" kereskedelmi adókat nem tudják fogni, így vagy néhány napos késéssel a helyi kábeltévé hálózaton kazettán kapják meg a tv2 és az RTL Klub népszerűbb produkcióit, vagy az idegen nyelvű kereskedelmi adókat nézik. Hosszabb távon ennek lehet olyan veszélye, hogy a magyar nyelvű hallgatókat idegen nyelvű televíziók csábítják át, és így embereket veszítünk.  3)

A szórványmagyarság rádiózása tekintetében 1998 óta nem beszélhetünk itthoni kínálat-bővülésről. Éppen ellenkezőleg.

Azzal, hogy a Petőfi rádió a korábbi középhullám helyett 1998-tól kezdve nyugati normás CCIR-sávra került, a határon túl csupán közvetlenül a magyar határok mentén fogható, ahogy a földi sugárzású televíziók is.

1998 - a Kossuth egyeduralkodóvá válása

 Ennek következtében a Kossuth rádió lett az egyetlen olyan adó, amely - jól-rosszul - az egész Kárpát-medencében hallgatható.

A médiatörvény a határokon túl tehát furcsa módon "kedvezett" a Kossuth rádiónak, hiszen aki a szórványterületeken korábban a Petőfit is hallgathatta, annak erre 1998-tól kezdve nem volt lehetősége.

A nemzeti főadó "környezete" ezért annyiban más, mint volt a Magyar Rádió létrehozásakor 1925-ben, hogy a rendszerváltások után (Romániában 1989, Kárpátalján 1991) - a magyar közszolgálati stúdiók a korábbinál több levegőhöz jutottak. (Romániában az 1985-ben bezárt területi stúdiók például ismét megindultak.) A magyar nyelvű közszolgálati televíziók műsorideje is bővült, s akkor még nem beszéltünk az újonnan létrejött helyi televíziókról. A kép a kereskedelmi rádióknál is biztatóan alakult, hisz Erdélyben például nőtt a kereskedelmi rádiókban dolgozó magyarok száma.  A szórványban ezek "vegyes nyelvűek". Mivel pedig a többségi nemzet nyelvén nagyobb közönséghez tudnak szólni, az utóbbi két-három évben csökkentették a magyar nyelven sugárzott órák számát, így a magyar itt kiszorulóban van - feltételezhetően - nemcsak a romániai éterből.

Helyi sajátosság, hogy a Romániában található rádiókészülékek nagy része még ma is középhullámú, ami szinte a tartalomtól függetlenül jó magyarázat ad mind a Kossuth rádió, mind a helyi közszolgálati rádiók népszerűségének egyik fontos okára. (A határon túli magyar közszolgálati rádiók "helyi rádiók". Speciális témáik miatt képesek felvenni a versenyt a Kossuth rádióval is. Saját adáskörzetében például a marosvásárhelyi rádió magyar adása vezet, a kolozsvári pedig vetekszik a Kossuth rádió hallgatottságával, amelyet például ott a magyarul rádiózók 53 százaléka hallgat.) 4)

A Kossuth rádiónak elvileg tehát ma két funkciót mindenképpen be kellene töltenie: a magyarországi közösség hű tájékoztatását a határon túli nemcsak magyar ügyekről, valamint a határon túli magyar közösségek tájékoztatását, arról hogy mi történik a "külvilágban", vagyis Magyarországon, illetve tágabb környezetünkben.

Vagyis ennek tudatában - legalábbis ha a Magyar Rádió alapítójának szelleméhez hűek kívánunk maradni - 1997 után erre is tekintettel kellett volna lenni az adó mondanivalójának alakításakor.

A médiatörvény határon túli magyar problematika tekintetében hátrányos ellensúlyozására a rádió 1998-ban a Szűlőföldünk rövidhullámon való sugárzásával tett kísérletet, de kevés sikerrel. Ezt követően 1999 novemberében, amikor a Határok nélkül műsorát a 4.40 és 4.55 közötti 15 perces ismétlést 4.33 és 5.00 között engedte 27 percre bővíteni.

A késlekedésből sokan az alábbi következtetésre jutottak:

"A Kossuth rádió mindig is egyfajta rádiós etalonnak számított a magyarság számára. Mindazonáltal a kisebbségi magyarság is kezd most már rájönni arra, hogy a "nemzeti főadó" nem róla és nem neki szól.  ..Műsoraiban annyi szó esik a határon túli magyarságról, amennyi az anyaországi hallgató ilyen irányú érdeklődésére számot tarthat. Vagyis nem sok.…Bármennyi szó essék a …Krónikában vagy a Határok nélkül című műsorban a kisebbségi magyarságról, a címzett nem a határon túli, hanem az anyaországi hallgatóság, ezért…Szükség van egy olyan rádióadóra, amely az összmagyarságnak és az összmagyarságról szól… amelyet a Kárpát-medencében műholdas csatornán, a világ többi részén pedig interneten lehetne fogni." 5)

A temesvári rádió egykori vezetője, Baranyi László diagnózisában sok igazság van, azonban következtetését illetően mégis vitatkoznék vele.

A Határok nélkül, mint "cáfolat"

Kételkedésem alapja az a tapasztalat, amelyet a Kossuth rádióban az idén tíz esztendős Határok nélkül szerkesztőségében eltöltöttem. A Határok nélkül csakúgy, mint a Duna Televízió "a rendszerváltás gyermeke". Esti műsorának 2001 novembere óta észrevehető sikertörténete cáfolja azt, amit Baranyi László állít, hisz Magyarországon ma már hallgatottabb a 19.05 és 19.30 közötti sávban, mint a sok szempontból hasonló szerkezetű a 22 órakor kezdődő Késő Esti Krónika.

Egy műsor sikerének alapja, hogy jól, vagyis érdekesen legyen "megcsinálva" mert akkor hat. Vagyis, a lényeg alapvetően az, hogy milyen szakmai színvonalon készül el egy műsor, milyen munkatársakkal dolgozunk. Ha ők képesek azt érdekessé tenni, akkor magyarországi fül számára sem lesz idegen a téma. Ráadásul mi a biztosíték arra, ha egy a fentiekben körvonalazott kisebbségi rádiót csinálna valaki, akkor azt szívesen hallgatnák azok, akikről éppen nincs szó benne? Mindenképpen magyarországi adón van tehát a helye e műsoroknak, ha másért nem, azért mert az elszakítottság ellenére mégiscsak egy nemzet vagyunk és a magyarság kétharmad része mégiscsak a mai Magyarország területén él.

A Határok nélkül 1992-ben - határon túli kollégák bevonásával - László József vezetésével alakult meg és létrehozói ún. műsorcsere egyezményt kötöttek a szomszédos országokban működő magyar rádiók vezetőivel. Ez azt jelentette, hogy a Magyar Rádió és a különböző határon túli rádiós műhelyek között ettől kezdve - elvileg - főként az interjúk és riportok (kevésbé a tudósítások) úgy cseréltek gazdát, hogy ezért egyik félnek sem kellett fizetnie semmit.

A gyakorlat viszont közvetlenül 1992 után azt bizonyította, hogy a határon túli szerkesztőségek nem tartottak igényt a Magyarországon készült riportokra, ami érthető, hisz azokat a Kossuth hullámhosszán a határon túli magyarok már hallhatták. A rádiózás különlegessége pedig az, hogy bármelyik másik médiumnál hamarabb tudja az információt közönségével megosztani. Ez az, ami versenyképessé fogja tenni a XXI.században is.

A kapcsolat így egyirányúvá vált, bár - a Határok nélkül esetében - pont nem abban az értelemben, ahogy ezt a fogalmat Csapody Miklós használja tavalyi itt megjelent tanulmányában, ahol főként az 1997 utáni televíziók műsorait elemezve jut arra a következtetésre, hogy "mára egy egyoldalú… információs híd jött létre ...amelyben a határon túliak továbbra is inkább fogyasztói semmint szereplői maradnak a médiának…". 6)

Nos, nálunk a pont ennek a fordítottja történt, igaz nem kevés kínlódással.)

Budapesten a Bródy Sándor utcában ugyanis - egészen 2000 decemberéig kifejezetten olyan szerkesztőség működött - amely arra szakosodott, hogy a határon túlról érkezett riportokat, interjúkat felhasználja, illetve kiegészítse olyan Magyarországon történő, de a határon túli magyarság sorsát befolyásoló eseményekről szóló összeállításokkal, amelyek nemcsak a határon túl, hanem idehaza is rendkívül fontosak voltak.

Nehézséget okozott, hogy a határon túli rádiós kollégák odahaza - többnyire - úgynevezett "területi regionális", a mi fogalmaink szerinti vidéki stúdiókban dolgoztak, amelyek más közönség számára készültek, mint a budapesti központi műsor és ők ehhez voltak és vannak szokva még ma is. Kezdetben, 1992-ben, talán ezért is érezték nyűgnek, hogy eljuttassák riportjaikat Budapestre. A helyi stúdióvezetőket a magyarországi rádiós vezetők - egy-egy budapesti úttal, szakértői megbeszéléssel - még ösztönözni tudták arra, hogy néha hozzanak magukkal néhány olyan odaát elkészült riport-tekercset, ami alkalmas arra, hogy a megállapodásnak eleget tegyenek. A Magyar Rádió vállalta, hogy telefonvonalat biztosít számukra, hogy anyagaik zökkenőmentesen érkezzenek ide Budapestre, így a technikai költségek nem őket terhelték.

A Határok nélkül műsor így kapott egy "holt zónát" 20.30 és 21.00 között, illetve 4.40 és 4.55 között a Kossuth adón. (A határon túli magyarok fele Romániában él, ahol ez egyébként nem számított rossz adásidőnek, hisz ott egy órával később van, az értelmiségiek este tíz után általában ágyba bújnak, előtte volt idejük meghallgatni a műsort, míg a mezőgazdaságból élőknek erre inkább -ottani idő szerint - 5.40 és 5.55 között nyílt lehetőségük.)

Ennek megfelelően kezdetben a műsor meglehetősen nyugodt hangvételű, olykor száraz és unalmas is volt. Ahhoz, hogy érdekesebb legyen, meg kellett találni, hogyan lehet ösztönözni határon túli újságíró kollégáinkat is. Ezért - a műsorcsere egyezmények ellenére - fizettünk nekik valamennyit, ami viszont még mindig kevés volt ahhoz, hogy a helyzet alapvetően megváltozzon, hogy hazai szemmel nézve: mind nyelvileg, mind szakmailag igényes anyagokkal dolgozhassunk. A Bródy Sándor utcában a rendkívül igényes utómunka nagyon sok szerkesztő kedvét vette el e munkától: 1992 és 1996 között állandóan "elfogytak" a szerkesztők, így gyorsan cserélődtek. Hozzájárultak ehhez az anyagi megszorító intézkedések is, amelyek különösen 1996-tól kezdve azért érintettek rendkívül érzékenyen mindenkit, aki itt dolgozott, mert a Határok nélkül olyan szerkesztőségként alakult meg, amelynek nem voltak ún.belsős munkatársai. Magyarul: nemcsak a határon túl, hanem idehaza is alapvetően "külsősöket foglalkoztatott", akik nem a fizetésükért, hanem ún. honoráriumért dolgoztak. A rádió vezetése pedig 1996-tól kezdve a létszámcsökkentést a külsősök leépítésével és a "belsősök" nyugdíjaztatásával képzelte el megoldani.

1996-ig állandó kapcsolat a marosvásárhelyi, az ungvári és a pozsonyi rádióval alakult ki. Produkcióik meglehetősen esetlegesen érkeztek a szerkesztőségbe, ezért volt váltakozó a különböző műsorok minősége is.

Kiderült viszont, hogy odakint - még így is - már 1994-re a hazai arányoknál magasabb hallgatottságú és igen népszerű műsor lett. Egy 1998-as felmérés bizonyította, hogy arányait tekintve Erdélyben legalább tízszer annyian hallgatták a Határok nélkül műsorát, mint idehaza. 7)

Így a határon túl, "ott-hon" rangot jelentett, ha valaki a határon túl megszólalt benne, vagy mint újságíró részt vett a műsor elkészítésében.

A határon túl 1994-ben két műsort hallgattak szívesen: az egyik a Vasárnapi Újság volt, amelynek 1980-as évek végi megalakulása után egyik vállalása volt a "nemzeti problematika" megjelenítése, a másik pedig a Határok nélkül.

Nyilván ennek is szerepe lehetett abban, hogy a rendszerváltás után részvénytársasággá alakuló Magyar Rádió első vezetése 1997 elején összevonta a két szerkesztőséget.

1997 - A Határok nélkül és a Vasárnapi Újság "fúziója"

 A két műsor a fúzió ellenére nem vált eggyé, és továbbra is más-más műsorpolitikával és önálló költségvetéssel gazdálkodott. (A szerkesztőségvezető Belénessy Csaba személye volt közös, akinek a helyettese lettem.)

A feladat engem nem is annyira a Vasárnapi Újság, sokkal inkább a Határok nélkül miatt érdekelt. Nem értettem, hogy határon túli kollégáim miért nem küldenek olyan anyagot odaátról, ami "minőségi", vagyis nekünk is jó. Miféle ésszerű magyarázata lehet annak, hogy olykor hetekkel, sőt hónapokkal később kapunk meg olyan érdekes riportokat, amelyeket sokkal hamarabb közölni lehetett volna. Mert voltak közöttük kiemelkedően érdekes és értékes riportok, amilyeneket sehol másutt nem lehetett hallani a magyarországi médiában. Az egyik ok, hogy 1996-ra a Határok nélkül korábban sem magas költségvetése nevetséges szintre zsugorodott. Izgalmas feladatnak tűnt az,, hogy egy "tetszhalott műsort" életre lehet-e kelteni, mennyire lehet emelni a hazai hallgatottságát is?

Persze a munkát könnyítette, hogy 1996 végére a műsor elérte a mélypontját így 1997 februárja után 3-4 hónap alatt a duplájára lehetett emelni a műsor belföldi hallgatottságát. Az áldatlan állapotra jó példa, hogy még négy hónap múltán, 1997 áprilisában is előfordulhatott a következő: egy hetvenhat éves bácsikával készített interjút sugároztunk a rádióban. Az anyagról csak később derült ki, hogy egy évvel korábban készült, ennek ellenére elhangzása előtt csak körülbelül másfél hónapja érkezett a szerkesztőségbe. Budapesten nem tudhattuk, Marosvásárhelyről pedig nem szólt nekünk akkor még senki, hogy a bácsi az adás elhangzása előtt már két héttel korábban meghalt, ami azért volt nagyon kellemetlen, mert a felvételen az öregúr kifejezetten az élet szépségeiről beszélt.

Felkeresve a határon túli szerkesztőségeket 1997 májusára már annyit sikerült elérni, hogy a szerkesztőségbe érkező riportok 3-4  nap múlva adásba kerültek. Felvettük a kapcsolatot az új vezetés alá került kolozsvári rádióval, felmelegítettük a kapcsolatot Temesvárral, Újvidékkel és Szabadkával is.

Sajátos módon a Határok nélkül magyarországi hallgatottságát nem a kereskedelmi rádiók 1997 szeptemberi, hanem a két új kereskedelmi televízió októberi indulása befolyásolta inkább, hisz belépésükkel tartósan mintegy 1%-kal, vagyis 83 000 fővel csökkent az esti és reggeli műsor összhallgatottsága.

Hosszú beszélgetéseket folytatunk a határon túli kollégákkal arról, hogy mire van szükségünk, milyen interjúkat és lehetőség szerint inkább riportokat küldjenek. Ha mód van rá, akkor ne állandóan a szenvedésről tudósítsanak (fogy a magyarság, nincs magyar iskola, stb.), hanem lehetőség szerint arról is számoljanak be, hogyan tudnak problémákat megoldani, milyen kérdések foglalkoztatják őket, legyen egy-egy zajos tüntetésről helyszíni riportunk, és ne idegenkedjenek az idegen nyelven elkészített interjúktól sem. Színes, érdekes, ugyanakkor rendkívül fárasztó munka volt ez, ami egész embert igényelt, miközben a Vasárnapi Újság körüli állandó perpatvarok már akkor is nehezítették az életet. Az idők során kiderült, hogy a két szerkesztőségben folyó munkának - a Vasárnapi Újság erős belpolitikai töltete miatt - nincs sok köze egymáshoz és 1998 szeptemberében a két szerkesztőség különvált, magyarul: a Határok nélkül függetlenné vált a Vasárnapi Újságtól.

1998 - a Határok nélkül önálló szerkesztőség

A Határok nélkülnek igen szigorú filozófiája volt. Az érdekességre való törekvésen kívül követelményként fogalmaztuk meg, hogy határon túli anyagot a határon túli magyar szerkesztőségek munkatársai készítsék el. Csak azt csináljuk meg mi idehaza, ami az ország határain belül "határon túli", például ha új pályázati lehetőségeket hirdettek meg mondjuk az Új Kézfogás Alapítvány budapesti székházában, azt hazai munkatársak készítették el.

1999 - a megpróbáltatások éve, hisz annak ellenére, hogy az év szeptemberében Bocskai-díjat kaptunk, az éves keret elfogyasztásakor az adófőszerkesztő "elzárta a csapokat" és a "vonal-takarékosság" ellenére végül a Magyar Rádió akkori elnöke csak decemberben fizette ki a műsor munkatársainak járandóságát. Ezen az őszön előfordult ez más műsorral is, azonban a gyakorlat azért volt sokkoló, mert eddig csak a Magyar Televízióból volt ismerős.

2000 június - A Határok nélkül, mint az Aktuális szerkesztőség része

A 2000. év első fele az újonnan létrehozott Aktuális-szerkesztőségbe való beolvasztási kísérletekkel telt el. A pénzügyi megszorításokat pályázati pénzzel tudtam enyhíteni. Az Aktuális szerkesztőség vezetője 2000 júniusában nyirbálta meg a Határok nélkül felelős szerkesztői jogosultságokat, de nem annyira, hogy ettől lehetetlenné vált volna a munka. 2000 novemberében az akkori adófőszerkesztő és az Aktuális szerkesztőségvezetője - egyébként jogellenesen - pályázatot írt ki a Határok nélkül felelős szerkesztői posztjának betöltésére. Így a Határok nélkülnek azért 2000 decembere után továbbra is saját felelős szerkesztője volt és nem érte utol az a sors, mint ami a Hírszerkesztőséget és a Külpolitikai rovatot már egy évvel korábban elért, vagyis mostanáig: 2002.augusztus 31-ig sem szűnt meg külön vezető nélkül, vagyis különálló szervezeti egységként funkcionálni.

2001. január - Állandó tudósítók

A 2001 januárja óta dolgozó hét állandó tudósítót azóta nemcsak a Határok nélkül

"használja", hanem a Krónika szerkesztősége is, amit korábban mi is szorgalmaztunk. 2000 nyarán azonban a szomszéd országok területén dolgozó rádiós tudósítónk ún. területi felelősségére hivatkozva éppen az Aktuális szerkesztőség vezetője utasította vissza a romániai önkormányzati választások idején. Pedig lehet, hogy határon túli kollégánk a krónika számára is nagyon jól meg tudta volna csinálni a riportot vagy tudósítást.

Csak örülni lehet, hogy 2001 januárjában aztán az Aktuális vezetőjének megváltozott a véleménye.

A hét tudósítóval kötött szerződés következtében drasztikusan redukálódott az ún. műsorcsere, vagyis a Magyar Rádió és a határon túli szerkesztőségek közötti intézményes kapcsolat élő formája.

2000 decembere óta gyakorlatilag nem kaptunk sem interjúkat, sem riportokat Pozsonyból, nagyon keveset Ungvárról, Marosvásárhelyről és Kolozsvárról.

(Korábban havonta 40-50 ember is küldött nekünk szóló tudósítást, riportot vagy interjút az említett szerkesztőségekből.

A Magyar Televízió nem ezt az utat választotta. Határon Túli Szerkesztősége a köztévé lényegesen rosszabb anyagi kondíciói ellenére több mint száz embert foglalkoztatnak ma is a környező államok területéről.) 8)

Kétségtelen ugyanakkor, hogy e hét munkatársunk jobban mozgósítható, viszont igényes riportot, sőt interjút mind kevesebbet hallunk a Határok nélkül műsoraiban, mint korábban, amire igencsak gyenge vigasz(?) az, hogy a Magyar Rádióban másutt is hasonló a helyzet.

Ennél rosszabb, hogy van olyan esemény, amilyenről például 1998-ban még nem maradtunk le, mostanában viszont mind gyakrabban előfordul, hogy ez történik velünk.

 A szerződések következtében kialakult viszonylag nagyra méretezett teljesítménykényszer ugyanis elveszi az esetleg jelentkezőktől a helyet, így ha valakit a korábbi honor-rendszer ösztönözött arra, hogy az ungvári szerkesztőségből nekünk is elkészítsen egy riportot mondjuk a beregszászi tanárképző főiskola diplomaosztó ünnepségéről, addig most az ilyen eseményekről lemaradunk.

2001.november: Az esti adásidő másfél órával korábbra kerül

2001 novemberének elejétől a korábbi 20.30 és 21.00 közötti sávból új, a 19.05 és 19.30 közötti sávba került a műsor. (Jobb lett volna, ha 19.00 előttre vagy még inkább, ha délelőttre került volna a Határok nélkül, mivel a romániai magyarság inkább délelőtt rádiózik, viszont kétségtelen hogy a magyarországi hallgatottság szempontjából szerencsésebb volt az esti hét óra utáni kezdés, mint a televízió uralta holt zónában elhelyezkedő esti fél kilences időpont.  9)

Elvileg könnyen orvosolható, hogy a krónika naponta cserélődő műsorszervezői helyett állandó műsorszervezője legyen a Határok nélkülnek, olyan, aki nemcsak megrendeli a szerkesztő számára a munkát, hanem "be is hajtja". Hiába ugyanis a jó szándék, 10 hónap múltán is gyakran üti fel káosz a fejét a műsor megszervezése során, hisz a Krónika "napi üzem", a Határok nélkül viszont legjobb esetben is - "másnapi".

Míg a Magyar Televízió 2001-ben pályázott határon túli munkatársai számára az Illyés Közalapítványnál 800 milliós eszköztámogatásának egy részére (és azt meg is kapta!), elindította a Kárpáti Krónika és a Határátkelő című műsorát, addig a Magyar Rádió esetében nem számolhatunk be ehhez hasonló sikerről vagy sikerekről, igaz, a műsorrács kötöttsége miatt eleve kisebb mozgásra van lehetőség.  10)

Sajnos, határon túli tudósítóink nyelvi, illetve rádiós képzettsége hagy kívánnivalót maga után, mert kifejezetten rádiós képzésüket eddig még nem szervezte meg senki. (Annyit tudnak, amennyit a Határok nélkül szerkesztőitől korábban tanultak.) Ennek a következménye, hogy a viszonylag egyszerű feladatot jelentő tudósításaikkal is olykor "küzdenek" a krónika szerkesztői és ha csak tehetik, - "menekülnek" tőlük.

1998 - 2002: Szerkezetátalakítás a hallgatottság tükrében

Nem tanulság nélküli, ha a hallgatottság tükrében vizsgáljuk meg, hogy milyen következményekkel járt a "szerkezetátalakítás".

1998-ban vagyis, abban az esztendőben, amikor a Határok nélkülnek nem voltak anyagi gondjai, és a műsor teljes változata 20.30 és 21.00 között, míg rövidített 15 perces változata 4.40 és 4.55 között hangzott el a Kossuth adón, az esti fő műsor hallgatottsága átlagosan 0,843% volt, míg a reggelié: 2,168%. Az összhallgatottság tehát 3,011%, ami 252 020 ember az ország határain belül.

1999 novembere óta a reggeli műsor kezdési időpontja 4.33-ra változott és 5.00-ig tart, amivel a reggeli műsor hallgatottságát egészen 2001. novemberéig "stabilizálni" sikerült.

 2000 januárja és decembere között, amikor a pénzügyi keret betartását szigorúan számon kérték, az esti főműsor hallgatottsága 0,7883% volt, míg a reggelié 1,532%. Az összhallgatottság tehát 2,32% volt, ami 197 200 ember. (Vagyis a "veszteség": 54 820 ember.)

2001 januárja és novembere között, amikor a műsornak immár nincsenek úgymond "anyagi gondjai", a technikai háttér biztosított, 7 állandó határon túli tudósítóval köt az Aktuális szerkesztőség vezetője és a Kossuth adófőszerkesztője szerződést, az esti főműsor hallgatottsága 0,7925% volt, míg a reggelié 1,385%. Az összhallgatottság tehát 2,1775, ami 185 087 ember.

A Határok nélkül 2001 novemberétől kezdődően hétfőtől csütörtökig olyan élő műsorrá vált, ahol az esti műsor egy a belföldi rádióhallgatás szempontjából a korábbi 20.30-ashoz képest kedvezőbb sávba került: 19.05 és 19.30 közé. Igaz, a műsor ideje napi 5 perccel csökkent. De kétségtelen, hogy 2002 júniusáig az esti főműsor hallgatottsága átlagosan 1,128%-ra nő, míg a reggelié 1,334%-ra csökken. Az összhallgatottság tehát 2,462%, ami 206 808 ember. 11)

Az "élővé válás" tehát azzal az előnnyel járt, hogy az esti műsor hallgatottsága a korábbiakhoz képest minden addiginál jelentősebben emelkedett, viszont a reggeli változat hallgatottsága minden addigi korábbinál kisebb lett. Az összhallgatottsága viszont az azóta bekövetkezett számítógépes technikára való átállás ellenére sem tudta elérni az 1998-as szintet.

Felmerül a kérdés: mivel magyarázható a két szám közötti különbség, a 45 212 hallgató?

Vajon mivel magyarázható a hallgatóság elvesztése?

Kondor Katalin 2001.június 5-én nyerte el a nagykuratórium támogatását a Magyar Rádió elnöki posztjára, és bár az elnöki posztra benyújtott pályázatában a határon túli magyar ügy két helyen szerepel, a pályázatból nem kapunk konkrét választ arra, milyen legyen az elkövetkező időszakban a határon túli magyar ügy kezelése a Magyar Rádióban. Lássunk ezért két lehetséges alternatívát. 12)

Alternatívák

A Kossuth rádió belföldi hallgatottságát a nyugati normás URH-adók beállítása a fiatalabb korosztály számára is elérhetővé teszi, hisz a harmincöt alattiak nem hallgatnak más rádiót. Belföldi súlyának növekedése pusztán ettől az egyszerű lépéstől is várható, azonban az alapvető tényező az az "emberi", vagyis az olyan "klíma" kialakítása, aminek eredményeként minden újságíró kollégánk arra törekszik, hogy rádiós lehessen. Ez - sajnos - ma nincs így, a rádió elveszítette korábbi presztízsét. Mindemellett a Kossuth adó egyik legfontosabb tulajdonsága, hogy hazai hallgatottsága korántsem zuhant akkora mértékben, mint a közszolgálati televízióé és hegemón helyzete - legalább tíz évig még - fennmarad.

Az idehaza élők igényének kielégítését egy jól működő URH-adóhálózat - a mainál jobb színvonalon - csaknem harmad akkora sugárzási költségből el tudná látni, mint amit most középhullámon a nemzeti főadó felemészt. A Kossuth rádió egyik legfontosabb létjogosultságát biztosítja, hogy a határon túl élő magyarok rádiója is.

Ezért lenne indokolt a határon túli műsorok kiemelt fejlesztése.

*

Egyik lehetőség az, ha állandó határon túli tudósítókat alkalmazunk és lemondunk a határon túli rádiós szerkesztőségekkel való intézményes kapcsolatról. Ebben az esetben viszonylag kevés ember igen intenzív képzésére és megfelelő felszereléssel való ellátására van szükség. A Magyar Rádió, mint önálló vállalkozás számára ez járható út. Aligha véletlen, hogy 2001 januárjában ezen az ösvényen indult el a cég. Kérdés, hogy mennyire racionális.

A másik járható út - a korábbi gyakorlat szerinti - vagyis ha a határon túli szerkesztőségek számára a Magyar Rádió munkájába való bekapcsolódás lehetőségét biztosítjuk. Ebben az esetben egy a mostaninál sokkal szélesebb kör juthatna a megszólalás lehetőségéhez, mint ahogy azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy jóval intenzívebb és kiterjedtebb oktatási tevékenységre lenne szükség, mint 7 ember esetében. Így több ember számára  tennénk lehetővé otthoni boldogulását, támaszt nyújthatnánk a határon túli magyar rádiós szerkesztőségek számára, erősítve őket például anyanyelvi kultúrájuk színvonalának emelésében.

Utóbbi esetben a Magyar Rádió nem pusztán egy vállalkozás, hanem olyan nemzeti intézmény amely a határon túli magyarság kultúrájának emeléséhez úgy járulna hozzá, hogy a magyarországi embereket is jobban ki tudná szolgálni.

(A költségekről annyit, hogy egyetlen ún. belsős tudósítói állás többe kerül a Magyar Rádiónak, mint amennyibe a Határok nélkül szerkesztőségének 40-50 munkatárs foglalkoztatása került és a hét állandó határon túli tudósító javadalmazása is több pénzt emésztett fel, mint a korábbi 40-50-é.)

Irodalomjegyzék

1) Ormos Mária Egy magyar médiavezér: Kozma Miklós PolgArt, Budapest, 2000. I.kötet

1925.december 1. A Magyar Rádió avatásán tartott beszédéből

Ormos 138 - 139

2)Németh László: A Magyar Rádió feladatai(1934), In:  A minőség forradalma-Kisebbségben, Püski, Budapest, 1992.I.kötet 597-621 p.)

3) ….amennyiben a magyar médiában nem lel szórakoztató jellegű tartalomra a határon túli közönség, akkor azokat lehet, hogy nem az anyanyelvi, hanem a többségi médiában fogja megkeresni."

Magyari Tivadar: Kiért, kinek szól a műsor? Magyarország 2000. Magyarság a médiában, magyar médiastratégia. Határon túli és hazai médiaszakértők tanácskozása 2000.április 12-13. Custos Kiadó, Budapest, 2000. 71.

4)Gáspár Sándor: A romániai magyar rádiózás 2000-ben. Magyarország médiakönyve 2000-2001. Szerkesztette: Enyedi Nagy Mihály, Farkas Zoltán, Molnár Adél, Solténszky Tibor, ENAMIKE 2000-2001.  221

5) Baranyi László:Kisebbségi rádiós közszolgálat. Magyarország 2000. Magyarság a médiában, magyar médiastratégia. Határon túli és hazai médiaszakértők tanácskozása 2000.április 12-13. Custos Kiadó, Budapest, 2000.  45.old.)

6)Csapody Miklós: A megosztott feladat Magyarország médiakönyve 2000-2001. Szerkesztette: Enyedi Nagy Mihály, Farkas Zoltán, Molnár Adél, Solténszky Tibor, ENAMIKE 2000-2001. 192.

7) Magyari Tivadar: A Román Rádió területi műsorainak közönsége - kutatásjelentés - Kolozsvár, 1998. 6-7.

8)"120-130 határon túli magyar televízióst foglalkoztatunk a Duna Tv-vel egyetértésben."

Belénessy Csaba: Minden magyar televíziója. Magyarország 2000. Magyarság a médiában, magyar médiastratégia. Határon túli és hazai médiaszakértők tanácskozása 2000.április 12-13. Custos Kiadó, Budapest, 2000.  89.

9) Magyari Tivadar: A Román Rádió területi műsorainak közönsége - kutatásjelentés - Kolozsvár, 1998. 7.

10) Gecse Géza: Állam és nemzet a rendszerváltás után, Kairosz Kiadó, 2002. 359.

11) Gallup jelentés a Magyar Rádió műsorainak fogadtatásáról, Magyar Gallup Intézet vonatkozó évfolyamai. Módszertan: csak a standard időben kezdődő Határok nélkül műsorok adatait gyűjtöttem ki, méghozzá a hét első négy napján. 1999 novembere után a hajnali műsor 4.33-kor kezdődött és a részméréseket ettől kezdve aztán nem mérték. Ennek is lehet oka, hogy 5.00-tól hirtelen a reggeli krónikának a hallgatottsága.

12) Szocialista nagyvállalatból rugalmasan, gyorsan és hatékonyan reagáló szervezetet. A Magyar Rádió elnökének nyertes pályamunkája. Pagoda, a Magyar Rádió szakmai lapja 2001. VII. évfolyam 3-4. szám

6: "S bár a középhullámú frekvenciát sokan elavultnak tartják, továbbá drágának, a hazai rádiókészülék ellátottság, valamint a határon túli magyarok érdekei miatt bizonyára még hosszú ideig szükségünk lesz rá."

16: "Fontos feladatunk lehet a határon túli rádiósok képzésének segítése is. Az ő fogadásukért cserében rádiónk fiataljai is elutazhatnának a határon túli szerkesztőségekbe, ahol a műsorkészítésbe is bekapcsolódhatnának."