Eljuthatnánk odáig, hogy valamelyik országos kereskedelmi tévé szappanoperájában szerepeljen egy határon túli magyar családtag is. A példa nem éppen emelkedett, de jól érzékelteti a problémát, a határon túli magyarság megjelenését a hazai közbeszédben, a médiában. Az előítéletek egyike szerint e téma megjelenítése csakis a közszolgálat feladata, míg mások úgy vélik, a határon túli magyarok élete és annak bemutatása különleges rétegprobléma, őket csak ebben a szerepben szabad megszólaltatni, és irántuk is csak egy idősödő, szűk réteg érdeklődik. Az előítéletek harmadik típusa szerint a határon túliak életének feldolgozása csak a hírek és az olyan speciális műsorok dolga, mint a Határok nélkül. Tény, hogy az 1992-ben alakult, 1998-ban éppen Gecse Géza vezetésével önálló szerkesztőséggé alakult műsor a Duna Televízió mellett szinte az egyetlen – bár szerencsére egyre több követője akad –, amely következetesen szívén viseli a határon túliak ügyét.
Gecse Géza is főképp e műsorban elhangzott riportjaiból, interjúiból tallózott, kiegészítve az innen kinőtt Tolcsvay-klubbéli vitaestek szerkesztett változataival. A könyv így sajátos dokumentumkötetként végigkíséri az elmúlt évtized kérdéskörhöz kapcsolódó vitáit, eredményeit, keserveit. Mint ajánlásában Habsburg Ottó, a Páneurópai Unió elnöke is kiemeli, a magyar állam, a szomszédos országok és a magyar nemzetközösségek viszonyának krónikásaként Gecse Géza egyfajta sajátos korrajzot, egy átmeneti időszak lenyomatát adja. Értőn és együttérzőn követi szinte napról napra a magyar állami politika és a határon túli magyarság sorsának összefüggéseit. Megszólalnak e kérdésben az egymást követő kormányok politikusai Jeszenszky Gézától Kovács Lászlón, Tabajdi Csabán át Németh Zsoltig, Kövér Lászlóig és Orbán Viktorig. Felidéződnek az alapszerződések és a státustörvény körüli viták, Diószegi István diplomáciatörténész beszél a kisantantszindrómáról, Csoóri Sándor a kettős állampolgárságról, politikusok értekeznek a párizsi béke 50. évfordulóján, szakértők pedig arról, hogy abszurdnak tekinthető-e a határkérdés felvetése. A kötet külön értéke a Tolcsvay-klubban tartott vitaestek megjelentetése. A zene, a multimédia szerepéről, a Kárpát-medencei globalizációról, a rendszerváltásról folytatott beszélgetések kimondottan érdekes olvasmányélményt nyújtanak, még ha az élőbeszéd fésületlenségét meghagyó szerkesztés némiképp zavaró is.