Állam és nemzet — kötetben

— Beszélgetés Gecse Gézával, a Határok nélkül szerkesztőségvezetőjével —

A Partiumi Magyar Napok rendezvényei között mutatták be Gecse Géza Állam és nemzet a rendszerváltás után című kötetét, mely válogatás a szerzőnek Kossuth Rádióban elhagzott műsoraiból, illetve a Tolcsvay Klubban rendezett estjeiből. A Szatmárnémetiben is megvásárolható kötetről, műsorairól és a határon túli ügyekről a szerzővel beszélgettünk.

–– Milyen fogadtatása volt a kötetnek Magyarországon és a határon túl?

— Magyarországon két komolyabb könyvbemutatót tartottunk. Az első kiadást tavaly áprilisban a két választás között a mutatta be Habsburg Ottó a Gellért Szállóban. A második és a harmadik kiadást, mely gyakorlatilag csak a borítójában különbözik, idén június 30–án mutattuk be a Magyar Kultúra Alapítvány székházában, ahol szintén nagy volt az érdeklődés. Az érdeklődés két fajta dologból áll egy könyvbemutatón — és ezzel utalnék a Szatmári Friss Újság beszámolójára, mely szerint kevesen voltak jelen a Szatmárnémeti bemutatón —, áll egyrészt a kötetből magából, másrészt abból, hogy erről ki tud. Délvidéken öt helyen mutattuk be, bemutattuk Pozsonyban, Beregszászon is, mindehol nagy volt az érdeklődés.

— A rádióműsorokból ismerjük a Határok nélkül című műsort, de kevesebbet tudunk a Tolcsvay Klubról. Mi köti össze ezt a klubot és a műsort?

— 1999–ben Tolcsvay Béla átköltözött a várból a Thököly útra, ez a klub Budapesten a XIV. kerületben a Thököly út 76. szám alatt van, és ez volt az az év, amikor kitaláltuk, pontosabban Béla javasolta, hogy mi lenne, ha havonta egy napot a Határok nélkül kapna, ami azt jelentette, hogy tartalommal én tölthettem meg. Innentől kezdődött el a Határok nélkülnek az úgynevezett Tolcsvay Klubos szakasza. Ezzel spórolni is tudtunk, és az ott felvett vitaestek anyagát a következő napon műsorrá lehetett gyúrni, ezzel egy újfajta színfolt keletkezett a műsor életében. A lényege az volt, hogy a hallgatók és a műsor között az áramköröket rövidebbre lehetett zárni, tehát az ő javaslataikat  is be tudtuk építeni a műsorba, a fórumnak is részben az volt a célja, hogy ezeket a javaslatokat a hallgatók meg tudják fogalmazni, és adott esetben mi gazdálkodni tudjunk ezekkel.

—  Az interaktivitás mennyire jellemző Szatmár környékére? Milyen visszajelzések vannak, illetve vannak–e egyáltalán visszajelzések?

—  Nem tudom, hogy a vitaesteken voltak–e Szatmár környékéről, ha voltak, nem jelentkeztek, de érdekes, hogy ez a térség valahogy kiesik, de hát ez más szempontból is kiesik a magyarországi politikai, és kulturális mozgalmak látóköréből, legalábbis ilyen érzése van az embernek. Ez azért furcsa, mert Kárpátalján ugyanerről a területről, sőt, talán még Isten háta mögöttibb területről is jelennek meg hallgatók, tehát a klub rendezvényein találkoztunk velük.

— Megfogott a kötetben a merész szókimondás, pontosabban merész kérdés–felvetések. A kötetben és a műsorokban is olyan kérdések merülnek fel, amelyek történelmünket és jelenünket meghatározzák, olyanok, melyeket máshol kerülnek.

— A Határok nélkül a határon túli magyarok ügyével kell foglalkozzon. Én úgy gondolom, hogy a műsor célja, feladata, hogy ezeket a kérdéseket feltegye, mert egy sajátos köztes zónában vagyunk. Ez azt jelenti, hogy a mai magyar társadalom, az újságírók is, azok, akiknek elvileg többet kellene tudniuk erről a kérdésről, nem tudnak eleget róla. Külön felkészültséget igényel. A tíz éves évforduló alkalmával vizsgáltam egy kicsit a műsor múltját, és fel tudom sorolni, hogy hány újságíró tűnt el a műsorból. Nagyon sokan, tudniillik kiderült, hogy csak nagy többletmunkával tudják ezt a típusú műsort elkészíteni, mert sok mindennek utána kell hogy nézzenek, ha pedig nem készülnek fel, nagyon hamar megütik a bokájukat, mert a hallgatók előtt kiderül, hogy tájékozatlanok. Másrészt a kereskedelmi sajtóorgánumokon nem nagyon tudjuk számon kérni ezt a dolgot, mert eleve Magyarország területére sugároznak, tehát az ilyen témákat kerülniük kell. Ami számításba jöhet, az a Duna Televízió, amelyről nagyon jól tudjuk, hogy műsorpolitikájában a kezdetektől fogva törekedett a konfliktusok kerülésére. Ez valamelyest változott az idők folyamán, de a Duna Televízió szerintem ennek is köszönhette, hogy ők is most ünnepelhetik a tíz éves fennállásukat. A Magyar Televízióban jó ideig nem voltak határon túli műsorok, tehát nem nagyon találunk olyan fórumot, ahol igazából lehetőség lett volna a határon túli kérdésekkel foglalkozni. A magyarországi fórumok akkor foglalkoznak a határon túli magyarok ügyeivel, ha ez külpolitikai témává válik.

Azok az interjúk, amelyeket én Kovács Lászlóval, vagy akár Jeszenszky Gézával készítettem, szintén olyan pillanatban készültek, amikor alapvetően külpolitikai témából hirtelen belpolitikai témává váltak, itt az alapszerződés körüli huzavonára, vagy a kettős állampolgárság ügyére gondolok, amikor 1998–ban ez téma volt Magyarországon is.

Lejegyezte: Túrós Lóránd